Minden reggel nézem/hallgatom az embereket munkába menet. Annyi fajta és féle nyúzott arc van a buszon/metrón/villamoson, hogy nagyon. Az időseket értem, hisz ők azért tettek már ezt-azt, viszont a fiatal sulis fazonokat nem értem. Az, hogy mindegyik egyformára van nyírva, fazonírozva, az még hagyján, hiszen az egyén a divatos ma. Na ja. De az, hogy azon sírnak, hogy nincs pénzük megvenni a nemtudom milyen együttés nem tudom milyen albumát, vagy elmenni egy koncertre, mert nem kapnak rá pénzt, és hogy emiatt hátrányos megkülönböztetés éri őket az osztályban, és hogy a szülei viselkedését az ombudsman is kifogásolná (ezt azért kétlem, tegyük hozzá) - belőlük milyen felnőtt lesz? De komolyan. Értem én, én is voltam ennyi idős, a magam módján lázadtam is - fekete ruha, rock/puck/metál zene, hosszú haj (így visszaolvasva ez erősen nem lázadás, max kamaszkor), de már akkor sejtettem, hogy valamikor nekem dolgozni kell. Ergó nem kellene - legalább a fejemet - elváltoztatni (erre most piercingem van - de már dolgozom, ergó ez nem lehet akadály ). Őket vajon komolyan fogják venni? Ők magukat valamikor is komolyan fogják venni?
Hát nem tudom....
Erre szoktam mondani,hogy van aki azért sír,mert nincs mit ennie,van aki meg azért meg nem tud valamit megvenni.
Amúgy én az ilyeneket körberöhögném,mert olyan mint egy kislány aki férfi az viselkedjen úgy mint egy férfi,vagy legalább akkor sírjon ha nem látják.
HardCore is my LifeStyle