Minduntalan azt hallom, hogy rohamosan fejlődik az információtechnológia, és nem fogjuk tudni sose utolérni. Lehet. De azon is el kellene gondolkodnunk, hogy egyének szintjén kinek mire van szüksége.
A napokban kimentem Csepelre családlátogatásra, és örömmel használtam ki telefonom e-mailes képességeit. Írtam pár e-mailt, elolvastam a nekem küldött PM-et itt a hardveraprón, elintéztem a banki ügyemet. Mindezt az idő alatt, amíg kimentem Csepelre. Én ezért szeretem a technológiát.
Ült mellettem a buszon egy idősebb hölgy. Tipikus eset, csörög egy mobil, csak az nem hallja, akié. Hölgy is ült vagy 1 percet a telefonja mellett, mígnem az ellenőr szólt neki, hogy ez biza a magáé. Szegény nő magyarázkodott, hogy hát izé meg azé, majd szinte pironkodva szállt le a buszról, hogy felvegye a telefont. A hátul ülő tinik persze nem állhatták meg szó nélkül, hogy még erre sem képes. Ők meg tiszteletet adni, mutatni nem képesek. Kinek mi a gyengéje. Bár azt hiszem, az idős hölgy telefonálási képességei még fejleszthetőek.
Azt azonban furán vettem, hogy nagymamám is belépett az internetező idősek egyre népesebb táborába. Én ennek kifejezetten örülök, sőt, támogattam is az elképzelését. Örültem, mikor jött az sms szülőktől, hogy nagyi vett laptopot. Aztán elkezdtek sűrűsödni a fellegek a kék égen:
- lemerült, és nem jelezte
- nem úgy reagált a gép, ahogy azt ő elképzelte
- nem látta a kiírást a böngészőben
- és a többi...
Nagyimobil után szabadon: nagyilaptop
Amiben tudtam, segítettem telefonon, de elérte a végzet, újra kellett rakni a gépet, mert valamit nagyon elállított. Ilyenkor sajnálom azt, hogy nincsen olyan képzés, ami kifejezetten a nyugdíjas korosztálynak szól, csak 70 év felett. Mert mennyivel egyszerűbb lenne, ha egyből tudnának nekik segíteni minden baj esetén, és még képzés is lenne - mindenki a saját kis gépével, és akkor semmi gond nem lenne belőle...