Érzem, hogy elkezdődött szeptembertől valami, valami új és mégis ugyanaz...
A metróban álmosítóan égnek a lámpák, mindenki bódult állapotban, kiszállok a szomorú időbe... Előkészítők, valami mégis más, mint 8 évvel ezelőtt.
Gondterheltebb az ember. Hiába sorolom magamban: "A bölcsek azt mondták akkor kell a hídon átmenni, amikor odaértél..." . Mégis félek valamitől, amit még nem is tudom, hogy mi. Számomra egy ismeretlen. Egy félelmetes ismeretlen, amit a tanárok is magyaráznak minden órán. Próbálnak ijesztgetni, hogy eljön érted ez az ismeretlen alak, és nem tudsz ellenne semmit se tenni. És igazuk van, tényleg eljön egyszer és semmit nem tudsz ez ellene tenni.
Fel tudsz ellene szerelkezni különböző matek és nyelvtan példákkal - ezek lesznek a fegyvereid. Semmi más védelmi eszközöd nincsen. És mikor majd meglátod ezt az ismeretlent, hirtelen bepánikolsz, első feladat amit nem fogsz érteni, elkezd az éned őrjöngeni, hogy miért nem, miért nem... És feladod, VAGY NEM!!! Előveszed a fegyvereid és elkezded ütni-vágni az ismeretlent, és csak rajtad múlik, hogy úgy megvered, hogy belehal, vagy csak annyira, hogy egy-két lila folt lesz rajta.
Mikor kilépsz a teremből, bemész másnap az iskolába és minden tanár azon kezd veled vitatkozni, hogy: "Ugye erős ez az ismeretlen?" és "Mennyire sikerült megverned az ismeretlen?" ezekre azt fogod felelni, amit gondolsz... Nem tudsz semmit az ismeretlen állapotáról de reméled, hogy nem egy-két lila folttal ment haza, hanem már a halottas kocsi viszi a temetésére...

Érzem, hogy elkezdődött valami, most szeptemberben...