2023. január 28., szombat

Gyorskeresés

Van-e ennek továbbra is értelme? Mit csináljak?

Írta: | Kulcsszavak: álláskeresés . introvertált . pesszimizmus . egyetem . informatika

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Leginkább azért nyitok erre egy blogbejegyzést mert szeretném kikérni a véleményeteket, hogy ti mit tennétek az én helyemben, ezzel a fura helyzettel kapcsolatban!

Aki esetleg még régebben olvasta blogbejegyzéseimet, az láthatta hogy kissé mentális problémákkal küzdök az életemben, emellett tudom azt, hogy rendkívül szánalmas embernek nézek ki, hiszen leginkább a mozgássérülteknek és egyéb lelki és fogyatékkal élőknek lehetnének nagyobb problémájuk, ezzel is tisztában vagyok.

A blogbejegyzésemet leginkább szakmai oldalról szeretném megközelíteni, de előfordulhat az is, hogy lelki oldalról is lesz egy pár szó a blogbejegyzésemben.

Amikor visszatekintek, miért is léptem az informatika világába, nem tudom eldönteni a mai napig, hogy jól választottam-e, de ha meg abba gondolok bele, hogy mi mást választhattam volna, akkor szörnyülködök el magamon, hogy leginkább ehhez a szakmához képest máshoz nem igen értek és ez rendkívül nagy szomorúsággal tölt el!

Gyerekkoromban kezdtem el érdeklődni a szakma iránt. Amikor megláttam, hogy az apám éppen Windows XP-t telepít és formázza a merevlemezt, akkor kezdett meg leginkább érdekelni az informatika. Emlékszem, amikor úgy 8 éves lehettem nagyon zavaróvá vált az, hogy korlátozott fiókkal kellett lennem, mert mindig jogot kellett kérnem ahhoz, hogy feltehessek valamilyen játékot. Akkor kezdtem el kutakodni az interneten, hogyan is lehetne felrakni játékot anélkül, hogy Rendszergazda jogot kellene kérnem. Ezt úgy orvosoltam, hogy elvileg a Windows XP-s Rendszergazda fiók eleve üres jelszóval van, ezt csökkentett üzemmóddal lehetett elérni. Ezt a lehetőséget kihasználva tettem fel programokat a gépre. Vagy amikor örök internetet akartam csinálni és véletlen feltettem egy VPN-t, ami azt eredményezte, hogy amikor beléptem abba a fiókba mindig kékhalált kaptam.

Vagy amikor 9 évesen minecraft szervert csináltam és portot nyitottam a routeren, hogy lehessen egy saját minecraft szerverem, persze akkor is azon gondolkodtam, hogyan lehetne olyan IP-m ami olyan egyedi, mint egy szervernek például. Vagy amikor kaptam egy Samsung Galaxy Mini 2 telefon 10-11 évesen és zavart engem az, hogy nem rakhattam fel témákat a telefonomra ezért kirootoltam a telefonomat és feltettem egy Cyanogenmod 10-t majd végül 11-t. És amikor úgy szedtem fel a szomszéd hálózat Wifi jelszavát, hogy egy WPS alkalmazással megnyomtam két gombot és felcsatlakoztam a szomszéd netjére úgy, hogy a jelszót nem kellett elkérnem tőle. Hozzáteszem mikor kiolvastam a wifi jelszót (root) alkalmazással, akkor a jelszó mondjuk nem az volt, hogy almafa vagy 12344566789ö stb, hanem egy rendes számkódsorozat. Abban biztos vagyok, hogy amikor ezt megcsináltam, akkor a router led-je ilyenkor pirosan villogott utána, egészen újraindításig.

Amikor középiskolát kellett választani, akkor az informatikai iskolákban gondolkodtunk, természetesen már akkor is sok minden változott, amikor abba a kiszemelt iskolába mentünk.
A középiskolában kezdtem rájönni arra, hogy tényleg van-e értelme annak, hogy informatikusnak tanuljak, mert még a mai napig sem tudom, hogy ezen a szakmában én nekem hol lenne a helyem!
Ennek fejében valamiért 10.-ben és 11.-ben rengeteg mentális problémákkal küzdöttem, ami még a mai napig és még most is zavar az, hogy nem látom az életem értelmét.
Elvégeztem a középiskolát, van egy érettségim, emelt infóval (ágazati) és van még egy ilyen FEOR (Informatikai és kommunikációs rendszerek felhasználóit támogató technikus) számom is, CISCO CCNA1 papírt is szereztem. Még az egyetemre is felvettek, ahova jelentkeztem, csak egyszerűen nehezen hiszem el, hogy ennyire nem megy nekem...

Rendkívül szorgalmas ember vagyok. Ha valamit megkérnek tőlem, hogy csináljam meg, azt addig csinálom, ameddig meg nem oldom. Törekszem arra, hogy ne hibázzak, ha hibázok, akkor nagyon tudom magam okolni és 10000x-er bocsánatért esedezek. Zárkózott és pesszimista egyén vagyok, mindenben csak a rosszat látom meg először.
Valamiért nem látom a tudásomat gyümölcsözni az egyetem alatt. Igaz, még csak az első félévem ment el, most zajlanak a vizsgák, de egyszerűen agyilag hulla vagyok.
Megállás nélkül tanulok. Felkelek, előveszem a füzeteimet és gyakorlok mint egy robot. 600 feladatot oldok meg. Értek sok mindent, de még is megbuktam a vizsgán. Olyankor gondolkodok el azon, hogy érek én itt bármit is? Hozzáteszem, hogy úgy buktam meg, hogy elment a net 2-3 alkalommal 2percre. (4G-s hálózat lehet csak nálunk Taksony azon részén, 11.000Ft fizetünk a hulladék telekom szolgáltatásra és elmegyeget az internet, pedig 56.000Ft-s 4G routert vettem, de mindegy) Felkaptam az agyvizet és egy csomó kérdés felett elsuhantam, nem olvastam el rendesen, kapkodtam, idő hiány miatt és elbuktam...

Lesz még két vizsgám, igaz a harmadikra megkaptam megajánlott jegyet, mert szinte megállás nélkül megoldottam a szorgalmikat, meg van még pár tantárgyam is, amiből 5-st kaptam, de akkor is, megállás nélkül tanulok arra a két tárgyra, plusz amiből megbuktam és akkor is egyszerűen úgy érzem semmit sem tudok. Valahogyan teljesen felkészületlennek érzem magam...

Egyre jobban boldogtalanabb leszek, hogy bármit is csinálok, nem érem el vele a célomat, pedig próbálok küzdeni a dolgokért. Valamint egyszerűen mostanában még a gépem hangja is elkezdett zavarni ha mondjuk dogát írok. Nem bírok gondolkodni. Mindenki mondja mozduljak ki, de valamiért nem mozgat meg, nem lelem meg benne az örömömet. Már egy "szép" látványos helynél sem. Valamiért bűntudatot érzek magamban, ha a tanulás helyett a szórakozást választom.

Egyre jobban félek az élettől, lassan kikerülök a szabadvilágba és még a mai napig sem tudom, mi akarok lenni, mit akarok csinálni. Üresnek, senkinek érzem magam. Főleg akkor szomorodok el, amikor meglátom, hogy az egyetemi oktatók, milyen jól tudják az anyagot, jobb helyen vagy emellett jobb helyen is tevékenykednek, Ők érnek valamit az emberiségnek én meg nem...

Nem tudom mihez értek, miért élek? Miért nem alszom el örökre, miért nem csap el egy kamionos? Ja várjunk, undorító dolog lenne, ha elgázoltatnám magam, mert szánalmas lennék, mégjobban...

Miért nincsen egy olyan hely, ahol felajánlhatom a szerveimet, minden testrészemet, ami hasznosítható jótékony dolgokra? Legalább hasznos lehetnék az emberiségnek, valamire. Nem élvezem az életemet, valahogyan élettelennek, értelmetlennek, érthetetlennek és beláthatatlannak tartom. Félek elszúrom az egyetemet, de papírok nélkül nem kellek senkinek sem, még referenciám sincsen, semmim sincsen...

Az életemet kész nyűgnek érzem, mintha húznák magam mellett egy vasgolyót, mintha a víz előttem 20000000000000000fényévre lenne..

Nem tudom, milyen munkahelyekre vennének fel, főleg ilyen pszichológiai gondokkal, szürke látókörrel. Vagy nem is tudom mit kezdjek az életemben. Egy célom lenne, hogy mindenkit boldoggá akarok tenni az életemben, vagy mindenkinek segíteni, de nem hinném, hogy ez valaha sikerülne.

Bocsánat a szedet vedett esetleg értelmetlen mondatokért. Sajnos ha ilyen lelki állapotban vagyok, ilyesmi előfordulhat! Köszöntem mindenkinek aki elolvasta esetleg a mondanivalómat!

Hozzászólások

(#1) TheLázs


TheLázs
csendes tag
LOGOUT blog

Arra gondolj, mennyivel hagytad le a kortársaidat akik büfészakra mentek, és hiába lehetnek nálad akár tehetségesebbek is, ha szorgalomból nem tették hozzá amit kell.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#2) gabyka


gabyka
aktív tag

"Nem tudom, milyen munkahelyekre vennének fel..."

Mondjuk jöhetnél hozzánk, az urán-bányába, fővájárt keresünk...igaz, Csernobil nincs messze, de jól fizetnek, rubelben...a nők bomlani fognak...utánad.

[ Szerkesztve ]

(#3) Charna


Charna
újonc

Fake it 'till you make it.

Közel a harminchoz sem tudom eldönteni, hogy jól választás volt-e az informatikai irány. Megélek belőle és relatív probléma mentes az életem ennek köszönhetően. Elvagyok vele, bár nem érzem magaménak a szakmát. Mindig lesznek olyan elém eső témák, amihez nem értek. Ezeket megtanulod majd kezelni.

Egyébként én még mindig keresem önmagam és az utamat sem ismerem. De számomra ez benne a "fun part" is egyben, mármint hogy az évek alatt apránként jövök rá ki is ez a személy :) Vannak emberek akik fixen tudják, hogy mit várnak el az élettől és hogyan szeretnék azt élni és vannak olyanok is, akiknek idő kell ahhoz, hogy erre rájöjjenek.

Egyetemhez annyit tudok fűzni, hogy én is végigjártam az utat és el kell fogadnod, hogy lesznek olyan tárgyak, amik nem fognak elsőre sikerülni. Ettől nem áll meg az élet, a tudást felszívtad, majd a következő vizsgán átmész. Ja, és nyugodtan szórakozz annyit, amennyi jól esik :) Ha nem teszed meg szerintem hamar ki fogsz égni a sok tanulástól.

(#4) HumanBear


HumanBear
újonc

Én megértelek. Nagyon szerettem az informatikát, végigseggeltem a fősulit. Dolgoztam programozóként, rendszergazdaként, sima "infósként" ahol volt külön rendszergazda. Írtam ügyviteli szoftvereket, csináltam weblapokat. Volt saját számtech boltom. Vettem, eladtam, javítottam. Ügyfelekkel bántam. Türelmesen akkor is ha elégedetlen volt, ha ránk csapta az ajtót, ha elmondott minden pénzsóvár rohadéknak, mert a neten olcsóbban látott egy terméket, és mi nem adjuk annyiért. Persze hogy nem mert kb mi is drágábban vettük. Végigjártam amit lehet, és sokat gondolkodtam hol a baj. Miért nem tudok megmaradni sehol. Arra jutottam, hogy ott, hogy nem vagyok kiemelkedő tehetség. Megtanultam, megcsináltam, van türelmem. De! Nagyon de! Nincsenek jó kapcsoltaim. Nem tudok jó munkahelyre bekerülni, nem tudtam a boltban olyan céges ügyfeleket felhajtani akik eltartották volna a boltot. Az egyéni vevő aki évente egy egeret vesz és azt is olcsóbban akarja, sajnos kevés. Ezek hiányában sajnos csak középszerű munkahelyek középszerű informatikusa lehettem, középszerű vagy az alatti fizetésért. És mindig felidegesített ha azt láttam, hogy informatikus hiány van. De akárhány helyre jelentkeztem, 99%-ban be se hívtak, a maradék 1% ami vagy elutasított vagy szar meló volt. Én így kiégtem belőle. Hobbiból csinálom. Most főiskolai diplomával tekergetem a volánt. Akkor szabadultam fel lelkileg amikor el tudtam engedni, és már nem akarok megfelelni. Nem tanácsolok semmit, nem tudom van e benne tanulság, csak leírtam :)

ʕ •ᴥ•ʔ

(#5) Snowy_owl


Snowy_owl
őstag

Az a baj, hogy az életed így valóban egy nyűg, és sajnos meg kell nyugtassalak, nem fog egyhamar változni, csak az a gond, hogy igazán tanácsot sem tudok adni, mert ma már tudom, hogy igazából nem is igazán érdemes, vagy kell, mert én saját magamból tudom, hogy igazából sokszor nem is az volt a bajom amit kimondtam, sőt!, el kellett jutnom oda, hogy saját magamnak is hazudtam, és amikor azt hittem hogy nem, még akkor is ugyan azt tettem, mert nem tudtam mi zavar. Én csak azt tudom mondani, hogy egy dolog általában biztos, ez pedig az ember élni akarása, és ez az élni akarás ez egy olyan erő, ami rengeteg nehéz élethelyzeten keresztül tudja vinni az embert, legalábbis én ezt gondolom. Viszont közben bizony az ember sokszor elég rendesen megsebződik, akármennyire is nem akarja, mert épp néha ez a védekezés lesz az ami miatt sebesülést szenved. Egyébként sokszor az is nagy segítség, hogy ha kiírjuk magunkból, sőt talán nekem is ez segített, mert ez segített feltárni a mélyebb okokat. Sokszor nem is az a bajunk, mint amit hiszünk hogy a bajunk, ámde mivel mivel sokszor magunknak is hazudunk öntudatlanul, ezért abszolúte el lehet veszni ezekben a dolgokban.

Valahol olvastam múltkor itt a phn a kommentek között, talán a kovid topikban, hogy az élet egy orosz rulett, nos talán az, pillanatnyilag leginkább ezt tudom leginkább a magaménak érezni, ámde ugye ha az ember ezt valóban tudatosítja magában, akkor meg kell változtatnia a teljes világnézetét, világképét, és ami eddig úgymond biztosnak tűnt a talpa alatt föld, az kicsúszik, és már egészen máshol találja magát. Az élet szerintem nem habostorta, és szerintem mindenki a saját inerciarendszeréből nézi a világot, és mivel mindenki hajtja a saját maga igazát, ezért nincs univerzális igazság. De innentől ez már talán filozófia.

Mindenesetre kitartást, és fel a fejjel, mivel más kézzelfogható tanácsot igazából nem érdemes adni szerintem. Vagy ha mégis, akkor járj nyitott szemmel, és ha életvezetési problémáid vannak, akkor keress fel esetleg egy coachot, pszichológust, talán tudják kicsit fogni a kezed, de akárki is segít, akárki akármit mond, csakis te lehetsz az aki ezeket a belső csatáidat megvívhatod, senki de senki nem tudja helyetted megvívni.

[ Szerkesztve ]

régen minden jobb volt, régen még a "régen minden jobb volt" is jobb volt.

(#6) Klaus Duran


Klaus Duran
senior tag

Informatika a legszabadabb szakmák egyike. Helytől függetlenül majdnem bármit dolgozhatsz, akár másik országba is szabadúszó vállalkozóként. Na meg ha olvasol és megnézel pár idősebb szaki megnyilvánulását akkor rájössz hogy a rengeteg kontár közt a te hozzáállásoddal simán találsz munkát.

Az oktatók tapasztalata meg az évek múlásával jött össze.
Egy kezdőhöz képest nekem is sok tudásom van a forgácsolásról, pedig csak egy kontár vagyok. :W

Csak ne hazudj álláskeresésen nagyot. Előző gyerek jött ide "egyedi" gyártásból.
Na a gyerek sose programozott vagy korrekciózott. Mert ő csak CAM-es programot tud géppel generálni.
Előző helyen sima géprakó volt, innen meg a Mekibe ment.

[ Szerkesztve ]

6 hónap tapasztalat után elmondhatom hogy az iOS 13PM semmivel sem jobb mint egy Android 11-es flagship. Ha nem lenne egy kész vagyon ezt is földhöz baxnám mint anno a W10-es Lumia 950et.///A Doctor nem hal meg, csak átalakul. https://www.youtube.com/watch?v=0C3zgYW_FAM

(#7) lsebestyen


lsebestyen
addikt

Sportolj valamit, különben be fogsz golyózni. Ezt tapasztalatból mondom. Van egy rakás sport, olyan nincs, h egyik sem tetszik, ki kell próbálgatni és abban is kitartónak kell lenni, nem fogsz tudni rögtön lefutni 5-10km-t, de fiatal vagy még, nagyon gyorsan belejössz.

Máskor találj olyan helyet online vizsgára, ahol tuti jó a net és senki nem zavar közben. Biztos van rokon/ismerős/haver stb. Ok most covid van, de a könyvtár pl jó hely. Megéri akár a 2 óra utazást is, hogy egy vizsgát nyugodtan tudj megírni. Egyébként nehéz vizsgákon én mindig az első sorokba ültem be (ha nem volt ültetés persze...), mert marha idegesítőek tudnak lenni a többiek (meg az is, ha látod a másik gépén, hogy ő már írt 80 sort VB-ben, aztán lehet csak bemásolt vlmi random forráskódot :P ). :DDD Persze biztos van, aki ki tudja zárni...

Ha zavar a géped hangja, akkor cseréld le a ventiket csendesebbre. Nem vicc, engem is idegesített, más mellett meg süvít a gép és fel sem tűnik neki, különbözőek vagyunk. Ha nem fogod lecserélni, akkor az idegeidre fog menni. ;] Persze van egy szint ami után már kényszeres, van arra is megoldás, lsd irományom vége.

Szaktársaiddal próbálj meg kommunikálni, minden kezdet nehéz, de hidd el baromi sokat tudsz belőle profitálni. Discordon, pandémia után meg közösen, előadások után össze kell ülni, és közösen gyakorolni. Jó móka (akkor is, ha nem te vagy a legnagyobb dumás) és rengeteg időt meg tudsz spórolni azzal, h nem egyedül kell mindenre rájönnöd, hanem közösen oldjátok meg. Egyébként meg munkahelyen úgyis majdnem biztos, hogy csapatban kell dolgoznod, ha meg nem vagy jó csapatjátékos, akkor meg majd 5 év múlva fogsz írni a logoutra, h nem szereted a melóhelyed. :))

Ha vlmi tárgy nem megy, vagy tudod felsőbbévesektől, hogy nehéz, akkor mindenképp menj el korrepre, olyanra lehetőleg, amit felsőbbéves tart kifejezetten az adott tárgyra fókuszálva. Megér az minden pénzt, de nem szoktak drágák lenni. És ne a póthéten kezdj el járni, hanem lehetőleg már a második szorgalmi héten. Tárgyfelvételes héten utána nézel, hogy mik várhatóak az adott tárgyakból, első héten pedig leszervezed a korrepet. Baromi szar érzés kapkodni a végén, főleg h a valóban húzós tárgyaknál instant bukó lesz.

Ne az előadóidhoz hasonlítsd magad, több éves tapasztalatuk van. Kitartónak kell lenni, akkor majd lesz neked is tapasztalatból adódó tudásod, ami a leghasznosabb dolog.

Egyébként a munka 1-2 évében nagyobb tudást fogsz behúzni, mint az egyetemen, szóval ne félév után várd, h gyümölcsözzön a tudásod.

Én nem adnám fel a helyedben, főleg ha szorgalmas vagy, és nem az van, h bukó van mindenből. Ha van konkrét ötleted h mibe ugranál át, akkor csináld, de úgy nem hagynám abba, hogy majd lesz vlmi.

Ja és amúgy pszichológushoz járni egyáltalán nem ciki, lehet, hogy tudna segíteni.

(#8) magmakocka válasza gabyka (#2) üzenetére


magmakocka
tag

Mindenképpen felkereslek, ha minden kötél szakad! Legalább megerősödik a gyenge testem, talán! És még jót is tehetek! :)

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

(#9) magmakocka válasza Charna (#3) üzenetére


magmakocka
tag

Az a gond, hogy eléggé maximalista egyén vagyok. No meg rengeteg akaraterővel. Emiatt sem bírom alig feladni. Csak nagyon elszomorít, hogy tényleg minden időmet beleteszem és így sem elég. Kifutok belőle. Ez aggodalommal tölt el.

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

(#10) magmakocka válasza Snowy_owl (#5) üzenetére


magmakocka
tag

Ennek a coachnak utánanézek, sajnos pszichológus az nem vált be, pedig lakóhelyihez is küldtek a középiskolában, mert nagyobb ügy lett belőle.

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2023 PROHARDVER Informatikai Kft.