Hello december.
Még mindig lézengek a nagyvilágban,de szívesebben lézengenék Londonban.
Azt hiszem,eddig a pillanatig tudatában voltam annak,hogy mi kell a boldogsághoz.De ez megváltozott.Nem tudom.
Te mit akarsz?A fenébe is..Te mit akarsz?
az El Clásicót a Barcelona nyerte..5-0.:$
Tegnap.jó volt látni..és a mezszámod miatt játszottál jól.
Neked,pedig köszönöm,hogy meghallgattál,martini vodka.

Megváltoztam?Lehetséges.De az ember változik,ha a tényekkel szembesül.Talán csak egy érzésre lenne szükségem.
Talán túl sok a képmutatás.talán túl sok a mi lett volna ha.
Már vagy fél óra is eltelt,amióta követtem.a cipőjének talpnyomaiban lépketdem utána.Ő pedig csak ment..éreztem,hogy koncentrál valamire,és valamin nagyon gondolkodik.Nem is vette észre,hogy időközben el kezdett esni a hó.
A hosszú barna haján a hó szinte ragyogott,aztán egy pillanat alatt el is olvadt.
Annyira erősen figyeltem,hogy szinte már láttam a szemeiben az arcképemet.nygugalom fogott el,mikor leültünk egy padra,és átölelt.Azt hiszem nem volt szükség a szavakra,a pillanat magával ragadott minket.
És körülöttünk pedig fehér volt a táj,a hó csendben és lassan szállingózott,és megszűntünk létezni a körülöttük lévő rohanó világnak.Ahol a mindennapos problémák elfeledtetik velünk,hogy igenis vannak olyan pillanatok amik mosolyt csalnak az arcunkra.
Ahogy rám nézett a gesztenye barna szemeivel,éreztem aghhogy a nyugalom felül kerekedik a gondokon.És ha csak pár pillanatig tartott ez,akkor is megérte..megölelt.Nem az volt a fontos,hogy mi a baj..hanem a pillanat,az ölelés,ami minden hátsó szándék nélküli volt,talán..csak azért volt ekkora dolog az ölelés,mert ilyenben nem mostanában volt része.
Mi lett volna,ha ez meg is történik?:/

Köszi,hogy benéztél.