Szeretek vonatozni,mert akkor a gondolatok magukkal ragadnak..
EczkE jó volt ma.Végre ihattál meggysört.

Rózsaszín ködbe burkolózott bárányfelhők.
Repülők útjának nyoma az égen.
A Naplemente csodálatos.
Narancssárgán izzó fények vetítik rád a valóságot.
Füsttel megtelt bárok ajtaján egy-ez megtört lélek lép át.
Arca csordultig megtelt érzésekkel.
Kezében forralt bor.
A mosolyától,szeme alatt ránc.
A kéz hiánya,ami átölel.keresi szüntelen.
Minden egyes lépés,egy újabb megtett mérföldkő.
A toll ereje kudarcot vall,a papír nem mozdul.
És a gondolatok leragadnak az érzésektől körül font világban.
És akkor megannyi kérdés.
Aggódás,pedig csak az elme játszik.
Leblokkol a költőiség.
A gondolatok furcsán játszanak.
Talán kikéne írni,hogy mi a gondolat?Mi a pillanat érthetetlen mondata?Mi az érzés?
A valóság az,hogy csendben,guggolva a parton,elmélázva a gondolatokon..Csak ül és mosolyog.
Talán csak a biztos és a bizonytalan,a két út.S melyiket választod?
De te csak ülj ott csendben,elmélázva,a gondolatokkal játszva a parton.
S csodáld az élményt.S a Nap már lement az erdő fái mögött.