Szombat délután tesco..este trója.

A várost kivilágítva nézve,valami felmelő érzés volt.a fények hada játszott,a város egy-egy pontján.nyomon követhető volt mi hol van.
És emlékek sokasága töltötte meg mindegyikőnk emléjét.fáradt ébredések,keserű gondolatok,még le nem zárt kapcsolatok.
De ez mind csak jellemhiba.
Az autó előtt állva,négyen mind a várost néztük,a cigaretta füst pedig csak szállt..és ez így volt jó.
Szombat este..

Még nincs vége a pillanatoknak,az érzések még nem múltak el. Azokban az időkben amikor megnyíltam mindenkinek,és görcsösen erőlködtem,hogy valaki megértsen és szeressen,és mikor az utcán mellettem elsétáló emberekre is máshogy néztem,talán akkor még volt olyan,hogy bizalom..
Most már leperegnek rólam azok a dolgok,amik egykor fontosak voltak.nem azt mondom,hogy már nem minden fontos..mert ami az volt már akkor is,az az is maradt.
Nem sétálok úgy végig az utcán,hogy átnézek másokon..
És már az érzések sem ócska játékok,amiket megkapsz és egy perc alatt eldobod magadtól.
A csalódás már nem az első csalódás,ahogy felnövünk,lassacskán hozzá szokunk,hogy néha akadályokba ütközünk,de azt mi döntjük el,hogy felállunk és tovább lépünk,vagy hagyjuk elveszni magunkat..