Sárga tornacipő.
Tizenegyedik hónap tizenegyedike.

Kávés pohár az asztalon.Edények a mosogatóban.Üres cigis doboz a pulton.A kávé illata átlengi a konyhát egy pillanat alatt.
Töretlen gondolatok.Papírkupac az ágyon.Befejezetlen mondatok.Üres üveg a padlón.S ez a látvány amivel indul a reggel,s rádöbbenek..szeretem így kezdeni a reggeleket.
Megrajzolni a világot,s sokféle színes ceruzával belefesteni az érzéseket.A régi ideálokat gyűrött papírrá formálni,és a fiók aljába betenni.
A pillanatot nem akarom gyűlölni,csak tovább lépdelni apró lépésekkel más pillanat felé.
Annyi dolog van amihez a múlt egy-egy olyan pillanata fűződik amiről már azt hittük elveszett.aztán egy hirtelen belenyilalás az elmédbe..és újra érzed.
Nem gondoltam volna,és szerintem Ő sem.Ahogy az idézet mondja..”..a barátom számomra a világon a legismerősebb ember.”nem hittem,hogy megfog érteni,hogy el fogadja azt,ahogy látom a dolgokat,ahogy megélem a változást,ahogy nézek az emberekre..és..megtanultam,hogy akármi is változik..ez kapocs nem fog,ami kialakult.

és én csak le akarok nézni az Eiffel-torony tetejéről a városra,a fényeket nézni..és leugrani.^^

Köszi,hogy benéztél..)