Azt hiszem alapvetően szerencsés vagyok. A szakemberek, akikkel a kivetelező dolgoztat, nem egy brigád (mind alvállalkozó), mindenki a saját dolgát végzi csak (a festő csak fest, a burkoló csak burkol stb.), és nincsenek alkeszek, lepukantak és jól is dolgoznak. De néha elég vicces tud lenni a fejetlenség, na meg az egymásra köpködés, és ez már inkább emberi dolog.
Azzal kezdődött a dolog, hogy a villanyász már az elején elmondta, hogy vízszerelő az majd ugyis szét fog vágni mindent. Először nem értettem mire mondja, aztán a víz alapszerelés után valóban lett 3-4 villanyvezeték, ami elvágodott. Mondta is a vízes, hogy mekkora egy barom a villanyszerelő, miért rakja oda. Persze monda a villanyász is, hogy mekkora egy barom a vízes, tudta, hogy ez lesz, kijavította.
A kartonos közölte, hogy milyen bénán rakták be a légtechnikások a csöveket, meg vágták a fóliát, a légtechnikás szerinte elég bénán vágták ki a kartont a kartonosok.
A burkoló a vízes szerint leburkolta a kiállást, a burkoló szerint a vízes nem rakta fel időben a szelepet, ezért vissza kellett bontani pár csempét a vizesnek, nem baj, a burkoló kijavította gyorsan, de azért hülyézett egy jót.
Persze a vége mindig jól alakul, meg mindeki kijavítja a hibákat, de ez egyértelműen kommunikáció hiba szerintem, mindenki beront, megcsinája a dolgát, aztán elrohan, senki nem beszél senkivel. Pedig csak egy pár percet kéne rááldozni, hogy az egész koncepció át legyen beszélve úgy, hogy közben mindeki ott van, aki részt vesz benne.
Én meg ott állok középen, amikor a vízes mondja, akkor neki adok igazat, amikor a villanyász, akkor meg neki. 
Nem baj, ez is egy tapasztalat, lehet hasznát már nem veszem, mert nem tervezem új ház építését...
Mikor felújítottunk, csörög a telefon, a gipszkartonos hív: "az úgy kezdődött hogy volt egy nagy szikra, aztán elment az áram". Mondom, nem Józsi, az úgy kezdődött hogy direkt szóltam és ceruzával be is rajzoltam, hol van behúzva a fürdő felé az áram, de ti richtig ott fúrtatok... 
