Magyarórán az Észbontók c. műsorból néztünk meg néhány jelenetet, ahol sok egyéb gondolat mellett az előbbi cím is elhangzott.
Média alatt elsősorban a közszolgálati és kereskedelmi TV-csatornákat fogom érteni. Ezek tudnak ugyanis a leggyorsabban reagálni a világra, kommentálni egy eseményt, vagy éppen mindennapi szórakozásunkat is biztosíthatják. Egy ideális világban nincs bal- vagy jobboldal, így a nézőszámot elsősorban nem a politikai tények elferdítése biztosítja, hanem az extra szolgáltatások és a minőség.
A mai világban nem lehet szerzetesként elvonulni az események elől, ezt pedig a médiának és a technológiai fejlődésnek köszönhetjük. A választás joga így csorbult, gyakorlatilag muszáj valamit nézni, hallgatni. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez a választás majd tudatos lesz és talán csak a minőség vagy a politikai állásfoglalás fog benne szerepet játszani, de ez nem feltétlenül van így. A pénz mindennek a mozgatója, így a legtöbb média mindent megtesz a nagyobb nézőszámért, ami több reklámot és végső soron több pénzt jelent. Itt szívesen kitérnék a clickbait címekre, de sajnos nem tehetem, ennél kötöttebb a téma.
A szórakoztatás az egyik legkönnyebb módja annak, hogy az egész nap dolgozó ember hazatérve végül egy adott csatornánál kössön ki és azt nézve kapcsolódjon ki. Az Észbontók egy nagyon egyszerű, talán megrendezett sorozat, ami egyértelműen a fölényelméletre épít, így még a nem túl művelt befogadó is röhöghet a sületlenségeken. Emellett egyszerű kivitelezni, csak egy stúdió kell hozzá meg pár önkéntes. A személyzetnek nincs meg az erkölcsi szabadsága ahhoz, hogy úgy döntsenek, ez az adás sérti egyes emberek méltóságát, így inkább nem adnák le. Ez a munkájuk, ezt az utasítást kapják fentebbről - ahol talán anyagi gondokkal küzdenek.
Hosszútávon az ilyen műsorok terjedése a kultúra és a művészetek iránti érdeklődés csökkenését vonhatja maga után. Már egy szobából is lehet nézni ízléstelen, bugyuta, egyszerű, de mégis vicces műsorokat. Kényelmesebb, mint mondjuk múzeumba menni. Ezen túl befolyásolja a társadalom által használt nyelvi stílust is. Ha a média több latin kifejezést, és szebb, tagoltabb mondatokat használ, mint régen, akkor nincs mese, meg kell tanulni megérteni azokat. Innen már csak egy lépésre van a használatuk. Észrevételem szerint az emberek csak munka közben erőltetik meg magukat annyira, hogy szaknyelvet használjanak igényes megfogalmazással. Ezen segítene a média precizitása. Bár itt szívesen kitérnék az online bulvársajtóra, hobbi-újságírásra és a YouTube csodálatosságára, erre most nem fog sor kerülni.
Egy megoldási lehetőséget azonban felvetnék. A csatornák anyagi függetlenségének biztosítására hozzunk létre egy független szervezetet, ami szükség esetén a dotációról döntene. Miután a hírközlést az egyéb valamiktől sikerül elválasztani, már tényleg csak egy dolog lesz hátra: a zsurnalisztikai eskü. Ennek szövege többek között azt is tartalmazná, hogy a nyelvi szintet mindig olyan magasan kell tartani, amit a szöveg alkotója szívesen vissza is hallana például az utcán. Rendesen megalkotva ez akár fele olyan hatékony is lehetne, mint a hippokratészi eskü.
), csendben azért imádkoztam, hogy legyen csak megrendezett az egész... 
