Régóta foglalkoztat már a gondolat,hogy én is beálljak a sorba és blogot írjak. Most láttam elérkezettnek az időt. Talán azt várom tőle,hogy megkönnyebbülök ha kiírom magamból a gondolataimat, azért ez más mintha szemtől szemben mondom el valakinek, de mégsem privát teljesen.

Tetszik ez a kettősség. Olyan ember vagyok aki még a legjobb barátainak is nehezen nyílik meg, vannak témák amikről nem szeretek beszélni másoknak, pedig sok minden nyomja a lelkem. Ezek most elég nagy szavak, de tényleg így érzem. Azért ne várjatok tőlem szaftos pletykákat, magánéleti titkokat, több generációs családi drámákat, de igyekszem kis életem valamennyi általam fontosnak/érdekesnek/furcsának vélt részletét megosztani veletek.

A ph! tagjai lesznek az én virtuális Csernus dokijaim... lehet ez furán hangzik első olvasatra, de ahogy nézelődök a fórumon elégedettséggel veszem észre,hogy sok olyan ember van itt, akinek igenis számíthatok a véleményére, tanácsára ha szükségét érzem.

Tehát, önjelölt pszichológusok és pszichomókusok figyeljétek logout blogomat, szóljatok hozzá, segítsetek, vagy egyszerűen csak meséljétek el hasonló élményetek!