Folytatnám a 'Csengetett mylord' stílusban megírt németországi utam történetét:

Folytatódik a bonni kalandom. Szerencsére az intenzitása már alábbhagyott. Tegnap körbevezettek a cégünk minden létező épületében, de mindegyikben csak ettünk vagy ittunk. Furcsa ez az évnek ebben a szakában, amikor 33 fok van...és még enni sincs kedve az embernek.

De...mivel minden épületben volt légkondi - és átment a hideg levegő a fejünkön - illetve légkondis autóval utaztunk az épületek közt...így teljesen elviselhető volt. Az első probléma ott adódott, hogy ennél a cégnél nem készpénzzel vagy bankkártyával fizetnek az emberek, hanem mindenkinek van egy speckó kártyája amire előbb pénzt tölt majd azt használja vásárlásra. Semmit...de semmit nem tudok venni, max. egy pohár vizet a csapból...már ha tudják nélkülözni. Így mindig az itteni kollégákra vagyok rászorulva. Persze olyan jólelkűek mint egy uzsorás, simán bevasalnak rajtam minden penny-t.

Ebéd után átmentünk abba az épületbe ahol a főnököm irodája is található. Ebben az egy épületben nincs!!!! légkondi. Micsoda öröm. Fél kettőtől ötig sültünk az irodájában, még kb. 30perc és szerintem simán kanyarítok vacsorára a combomból egy szelet főtt húst sok mustárral. Búcsúzásnál közölte, hogy a holnap reggeli meeting egy ettől is melegebb teremben lesz, a negyediken, ahol csupa üveg minden ...pont mint a pálmaházban Meldruméknál. Itt tuti nem veti rá magát senki a másikra.

Sajnos, igaza lett. Másnap reggel 30 perc után feladtuk a dolgot és levonultunk a katlanból az egyetlen légkondis helyre....a kantinba. Vicces látvány volt fél tízkor 4 ember laptoppal felszerelve értekezik a tök üres kajáldában.

Tartottunk egy kis szünetet, megmutatták merre van a WC. Úgy jártam mint Dudley...nem találtam vissza. Cserébe viszont sikerült beszorulnom két üvegajtó közé, egy üvegkalitkába. Mert ugye nincs itteni belépőkártyám...így közlekedni sem tudok bárhol. Gondoljanak bele...33-35fok kint...én pedig beszorulok a kalitkába ahol 80-90fok volt. Mivel nyár van, még a kevesebbnél is kevesebb ember van a gyárban...ráadásul itt mindenkinek külön irodája van, nem a manapaság szokásos open office elrendezés van. Vártam, hogy sorsom jobbra forduljon...rátapadtam az üvegre és reménykedtem hogy jön valaki. Egy darab telefon sem volt nálam...ez a pech. Végül 20perc után kezdtek keresni a kollégáim, én addigra ismét puhára főtt húsnak éreztem magam. De végül megmenekültem. Mondanom sem kell, az üvegkalitka után az irodai 28-30 fok már valóságos sarkvidéknek számított.

Este még a nap zárásaként sikerül kártya nélkül elindulnom a hotelszobából, persze ezt csak hazafelé vettem észre. Semmi igazolvány nem volt nálam, így 20perc rimánkodás után sikerült elérnem, hogy a recepciós hölgy beengedjen. Ekkor már kb. 3órája nem voltam kint....és elég sok vizet ittam a melegben....már alig vártam hogy hazaérjek....erre még fonott lábakkal 20percet vitázni felbecsülhetetlen élmény volt.