Egy vasárnap este láttam meg őt egy használt autókat hirdető weboldalon. Nem mondom hogy szerelem volt első látásra....csak olyan racionális vonzódásféle. Külsőre talán nem egy álomautó, de cserébe a beltere, tudása és egyéb paraméterei nagyon is vonzóak voltak. Úgy éreztem ha adok neki egy esélyt, akár mindent elsöprő, tomboló, üvöltő szerelem is lehet belőle. Ezzel az érzéssel indultam el a kissé havas hétfő délelőttön.

Már a kereskedéshez közelítve megláttam a kiszemeltet. Jól állt neki a távolság, reméltem hogy közelebb érve sem foszlik szét az ábránd. Azt tudni kell hogy rengeteg autót megnéztem már az elmúlt 3-4 hétben és 80-90%-ától rögtön visszafordultam amint odaértem mellé, mert közelében sem voltak a képeken látottataknak vagy pedig direkt cselesen voltak fényképezve hogy a hibák ne legyenek láthatóak. Na de ne is beszéljünk most erről, térjünk vissza a hétfő délelőttre. Mivel a kocsi mellett is biztos voltam még a dolgomban, a külső szemrevételezés után (kissé havas volt a drága...de azért látszódott hogy nincs komoly baj kintről)....óvatosan rányitottam az egyik ajtóra. Hmm, hmm....nyitva volt. Akkor már ha itt vagyok, gondoltam megnézem belülről is...mivel kereskedő egy szál sem volt a környéken....ezért én ügyesen kiszolgáltam magam. Végül 10-15 perc elteltével jött oda egy úr hogy miben segíthet? Kedélyesen elbeszélgettünk úgy 5-10 percet majd a lényegre tértem hogy szeretném működés közben is megszemlélni a járgányt. Semmi akadálya, hozza a kulcsokat...hurrá. Aztán a hurrá hirtelen sírássá változott. Nem indult be a kocsi, lemerült az akksi. De!!! Van a közelben egy autósbolt, onnan vesznek vadiúj akksit és délután ha visszamegyek már benne is lesz. Mit volt mit tenni....hazamentem és bíztam benne hogy délután már dobogó szívvel is láthatom a kiszemeltem.

Eljő a délután, Dánielünk boldogan és izgatottan utazik a második randira. Megérkezés, újabb szemrevételezés, jön egy másik emberke a kereskedésből...elmesélem neki a történetet délelőttről hogy miben maradtunk a kollégával. Nos, ő nem tud erről semmit...de hoz kulcsot és megnézzük mi a helyzet! Jóóó...nézzük. Hozza is a kulcsot, beül, indít...kiszemeltem továbbra is néma. Gyors ellenőrzés a motortérben, na....ebben ugyanaz az akksi van. Ez pech! Felhívja a kollégát, még ebben a hidegben is gyűlnek az izzadtságcseppek a homlokán. Szabadkozik utána és ígéretet kapok, másnap délelőtt 10 óra körül már lesz benne új akksi. Irány haza...és újabb várakozással teli órák telnek el másnap reggelig.

Mivel bokros teendőim miatt csak kedd délután tudtam elmenni a kereskedésbe, biztos voltam benne hogy mire odaérek már lesz benne akksi....mert 3 után sikerült megérkeznem, ami jóval az ígért 10 óra után van ...még inkább biztos lettem a dologban. Tegnap délutáni emberünk már a kulcsokat lobogtatva érkezik hogy igen igen itt van már....minden álomszerű mert van akksink, az autó indul pöcc-röff. Nem is állított valótlant mert az autó valóban beindult, de a pöcc-röfftől kicsit messze volt. Sebaj, betudtam a hidegnek és annak a ténynek hogy egy jó ideje a placcon áll az autó. Biztos ami biztos benéztem a motortérbe, ahol meglepődve láttam hogy ez bizony nem vadiúj akksi...csak egy másik. 😃 Emberünk szerint ez is tuti, egy pillanatig se aggódjak. Engem kissé zavart, hiszen nem ezt beszéltük meg...

De...cserébe a kiszemeltem szépen ketyegett, újabb pirospont az üzenőfüzetébe. A következő lépés az volt hogy táncba vigyem őt, mindenképp szerettem volna egy próbakarikát csapni vele. Nem volt akadálya, mindössze egy bökkenő volt...rövid tesztútra számíthattam hiszen az autó szerint 10km-re elegendő üzemanyaga volt csupán. Így esett hogy kb. 1km-nyi próbaút után (amiből úgy 500m-t én vezettem) elégedetten szálltam ki a kocsiból, mert meggyőző teljesítményt nyújtott. Viszont aznap délután egy másik kiszemelt autóra is fentem a fogam egy másik kereskedésben, ezért felvilágosítottam emberünket az ördögi tervemről: Megnézem a másik autót is, kipróbálom, majd esti jó pár órás örlődés és tanakodás után meghozom döntésem, szerdán pedig reggel intézem a vásárlást.

Már kedd este tudtam, itt sajnos a makacskodó kiválasztottam felé húz a szívem és a józan eszem. Szerda reggel felkerekedtem hát, foglalóval és a mostani autóm cuccaival (mivel azt beszámította a kereskedés) a zsebemben a kereskedés felé. A drága ember kint cigizett épp, már fel is csillant a szeme amikor meglátott közeledni. Öröm és boldogság mindkét részről...hiszen közös a cél....én autót szeretnék venni , ő pedig autót szeretne eladni. Gyerünk hát, irány az iroda és írhatjuk amit írni kell. Itt kezdődik a történet akciódúsabb része...

Ott járunk tehát hogy besétálunk az irodába megírni a papírokat. Szépen szedegetem elő a szükséges okmányokat, emberünk veszi elő az adásvételi papírt és kezdi kitölteni. Majd közli hogy az én régi autóm adásvételijét majd kb. két hét múlva küldik ki postán. Itt lefőttem mint a kávé. Mi az hogy két hét múlva? 😃 Ma hagyom itt, utána közöm nincs hozzá....mire várunk két hetet? Erre azt mondta, hogy lehet 2 nap lehet 10, nem feltétlen két hét...de maximum két hét...legyek nyugodt. Plusz, ők adnak egy papírt amin leírja hogy ettől a dátumtól és időponttól ők vállalnak minden felelősséget a régi kocsimmal kapcsolatban. Miután tudtára adtam, hogy véleményem szerint a rendőrt nem holmi papír érdekli....pecséttel vagy anélkül....hanem az ami a törvény/szabály, tehát vagy kapok ma adásvételit vagy pedig hátra arc és séta. Akármennyire is tetszik az autó...fogom a kalapom és szevasz.

Felhívta a főnökét és 1 perc alatt megbeszélték, hogy rendben...akkor megveszik cégre. Utólag állt össze a kép hogy azért kaptam volna később meg az adásvételit, mert náluk csak úgymond 'bizományban' tároltam volna a kocsit és amint megveszi valaki ténylegesen, akkor jött volna az adásvételi is. Ezt pedig nem vállaltam fel, hiszen bármi történik (baleset pl.) akkor az én biztosításom van rajta továbbra is, illetve az én nevemen van a kocsi, így engem terhel minden felelősség.

Oké, nyugi Danikám...nyugi...fog ez menni. Innentől már azt gondoltam sétagalopp lesz, megy minden simán...papírozunk, biztosítást kötünk, eredetvizsga és irány az országút. Majd pedig később a kormányablak az átírás miatt. De a jóisten ott fent másképp gondolta.

Még nem említettem, hogy nekem 12-re haza kellett érnem, ezért is mentem már 9-re, nyitásra hogy tutira végezzünk olyan 11 óra magasságában, hiszen nekem kb. 30-40 perc csak hazaautózni. A nagy írkálás közepette felhívta az eredetvizsgás emberkét (aki a telep hátsó részén tette le a székhelyét) hogy jöjjön el addig a kocsiért és csinálja meg a vizsgát. Mire a bácsi átsétált a kereskedésig, mi is épp kész lettünk mindennel. Boldog voltam végképp, végeztem a kereskedővel...na nem a szó szoros értelmében....de már nem kell hozzá visszajönnöm többet. Ismét tévedtem. 😃 De hogy miért...azt már csak a következő bejegyzésben írom le.