Legutóbbi (sorrendben összesen második) címlapos logout írásom nem várt reakciót idézett elő. Szerettem volna egy olyan témát boncolgatni, amely azt hiszem jelen van - ha nem is mindenki - de nagyon sok ember életében. Akár munkájához, akár privát életéhez kapcsolódóan.

Azt reméltem szépen megbeszéljük ki hogyan is látja a magyarországi "nyelv" helyzetet, milyen tapasztalatai vannak. Nem kértem számon semmit. Nem szóltam le senkit, csak a saját véleményemet/tapasztalataimat írtam le ahogy azt egy fórumon szokás.

A hozzászólások jelentős részének a hangvételével semmi bajom, elfogadom a kritikát. De azért ha már valaki arra teszi fel idejének egy részét, hogy lehord mindenféle magyartalan, rossz helyesírású, tudatlan bunkónak egyetlen írásom alapján...az már kicsit túllő a célon.

Lehet ezt másképp is kérem: ma hajnalban kaptam egy emailt egy kedves fórumtárstól, aki szintén hozzászólt az írásomhoz. Felhívta a figyelmemet az általa észrevett hibákra, amelyeket azóta ki is javítottam. Ami pedig a legfontosabb: mindezt kedvesen, normálisan leírva, tényleges tanító szándékot mutatva tette. Meg is köszöntem neki, mivel tényleg hasznos volt számomra.

Nem hiszem, hogy hibátlan a helyesírásom ez 100%. Viszont merem remélni, hogy egy bizonyos szintet azért elér és nem hemzseg a hibáktól. A mai eset után komolyan elgondolkodtam rajta, hogy érdemes-e újra megpróbálnom valaha címlapra írni.

(Nickneveket szándékosan nem írtam, az érintettek úgyis tudják kikről van szó.)