Alig egy hét múlva 27 éves leszek. Ezzel nem számítok túlságosan idősnek, de mégis elgondolkoztam kicsit eddigi életemen. Amikor gyerek voltam, mindig azt vártam, hogy egy-egy évvel idősebb legyek. Érdekelt, hogy milyen lesz majd 13-14...később pedig 18-19 évesen az élet.
Amikor elvégeztem a gimit, örültem a nagykorúságnak. Minden értelemben szabad lettem, legális értelemben is. Aztán jött a bizonyos két x-es évszám. Mindig különös izgalommal vártam az ilyen 'speciális' évszámokat. Magam sem tudom miért. Aztán amikor betöltöttem a 18-at vagy 20-at, persze semmi különleges érzés nem fogott el, semmi különös nem történt. Nem szakadt rám a plafon, nem lettem okosabb, szebb, érettebb...stb.
Huszonöt éves koromban mondták egyre többen, hogy most már közelebb vagy a harminchoz, mint a húszhoz. Most pedig, lassan 27évesen, kezdek olyan dolgokon elcsodálkozni, amelyeknek teljesen természetesnek kellene tűnniük. Hiába na...múlik az idő. Pár napja beszéltünk erről a családdal is. Fura belegondolni, hogy 9évvel ezelőtt voltam tizennyolc. Gyakorlatilag az életem harmada eltelt azóta. Mennyi minden változott, mennyivel másabb vagyok én is, mint akkor. Néhány dologban előnyömre, néhányban hátrányomra változtam. 
Persze még jócskán fiatalnak számítok. Úgy érzem ki kell kihasználnom ezt, amit ma megtehetek azt meg kell tennem. Amit kipróbálhatok, azt ki kell próbálnom. Sajnos, az elmúlt 3-4 évben nem igazán így éltem. Kicsit besavanyodtam. Fel kell pörgetnem magam, hisz' nem vagyok még szakállas vénség.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
De azért teljesen a magad ura lenni anyagi tekintetben is, az más dolog.
