Valóban, ahogy a cím mutatja: életem egy korszaka véget ért. Lehet, hogy folytatódik tovább, de sosem lesz olyan mint eddig volt. Hogy mindenki számára világos legyen a történet, leírom az elejétől.

Az egész 2004 késő nyarán kezdődött, amikor megláttam egy újsághirdetést amelyben önkénteseket kerestek a decemberben megrendezendő Női Kézilabda Európa Bajnokságra. Gondoltam jelentkezek, természetesen mivel önkénteseket kerestek, fizetés szóba sem került. Engem mégis nagyon vonzott az egész, hogy ilyen kis mértékben, de mégis része lehetek egy ilyen sporteseménynek, mégpedig tevékeny részese. Nem pedig nézőként.

Végeredményben a lényeg annyi,hogy innentől kezdve bekapcsolódtam a helyi sportéletbe/sportszervezésbe önkéntesi minőségemben. Olyan munkát kaptam az EB során, amellyel nyelvtudásomat is használhattam. Nagyon élveztem a melót, minden este hullaként zuhantam az ágyba, mégis jól éreztem magam.

Szerencsére lakhelyemen (Debrecen) 2004 óta rengeteg VB-t, EB-t és más fontos sporteseményt rendeztek így mindig akadt dolgom. Volt itt utcai futó VB, tornász EB, cselgáncs EB, jégkorong VB, rövidpályás úszó EB, U23-as atlétikai EB...stb.

Az egyik sportesemény alkalmával, már nem emlékszem pontosan melyik volt csapatkísérőnek lettem beosztva. Gyakorlatilag annyi volt a feladatom,hogy a Debrecenben tartózkodó csapatnak mindenben segítségére legyek. Hihetetlen élményekhez jutottam a csapatok mellett. Kísérhettem a Domino BHSE-t, magyar válogatottakat, külföldi kézilabdacsapatokat, stb. stb. Találkozhattam világ- és európabajnokokkal, vacsorázhattam velük éttermekben, banketteken.

Tavaly nyáron pedig az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek irányítsam én a csapatkísérők munkáját az U23-as atlétikai EB-n. Megint csak azt tudom mondani, hogy nagyon örültem ennek a lehetőségnek. Bár eléggé megeröltető volt (3nap alatt több mint 25 órát telefonáltam) de mégis élveztem.

És most mégis, egy korszak véget ért. Történt ugyanis, hogy eddigi főnökünk (akit mellesleg nagyon tisztelek és becsülök, kitartásáért és hozzállásáért) május 31.-től nem dolgozik többet a munkahelyén, így más ember veszi majd át a munkáját. Amit ez elmúlt 4 évben felépítettünk, most véget ért. Kiváló kapcsolat volt közte és az önkéntesek közt, sokan szívesen vállalták ha az ő keze alatt dolgozhattak. Ha a többi ott dolgozó munkatársa esetleg lenézte volna az önkénteseket, ő mindig egyenrangú félnek tekintett minket.

Számíthattunk rá és ő is ránk. Ha segíteni kellett, telefonált vagy emailt írt és mentünk. Ilyen egyszerű volt az egész. Gondolom az utódja is hasonlóan kedves, emberséges ember lesz. Illetve csak remélni tudom.

Ezúton is kívánok volt főnökömnek sok sikert és jó egészséget!