Egy unalmas percemben, elkezdetem olcsó repülőjáratokat keresni a Google Flightson, dátum nagyjából mindegy volt, így főképp a legolcsóbb + legérdekesebb kombinációt kerestem. Így esett a választásom Koppenhágára, Münchenből, 2016 augusztus 16-18-ra az oda-vissza út 70 euróba került, ami szerintem több mint baráti ajánlat volt. Le is csaptam rá. Volt még bő másfél hónap a foglalástól számítva, az alatt, szokásomhoz híven, megterveztem, hol fogok megszállni, milyen útvonalon érdemes bejárni a várost, mik a fontosabb látnivalókat - amik nem föltétlen a mainstream turistalátványosságok. A Kis Hableány például csak bő 200 méterről láttam, higgyétek el nekem, Koppenhága csodálatos városának egy olyan kis elhanyagolható pontja az, ha azt nem látod, akkor sem vesztettél semmit.
Akkor épp egy Bajorországi kis faluban dolgoztam, egy óra volt onnan München autóval. Indulás előtti nap foglaltam online parkolóhelyet a reptér parkolójában, szerintem egy nagyon baráti áron (24€).
Az odaút gond nélkül zajlott, este tíz óra után értem a hostelbe, hamar nyugovóra is tértem, hogy másnap frissen tudjam magam belevetni a város felfedezésébe. Következő nap korán ébredtem, bicikli béreltem és egész nap mászkáltam a városban. Számomra az első helyen Budapest van, de Koppenhága nagyon szorosan mögötte a második, pedig jártam pár helyen Európában. Utolsó nap még vonattal átmentem Svédországba, Malmöbe, ott töltöttem egy bő fél napot. Itt már nem is váltottam svéd koronát, hanem kártyával fizettem mindenhol.
De térjünk is rá arra, amiről ez a cikk akar szólni. Bő három órával a repülőgépem indulása előtt, amivel Münchenbe kellett volna visszajutnom, elindultam Malmöből a Kastrupti repülőtérre. Időben érkeztem, a reptéri átvilágításnál elég sokan voltak, de viszonylag tempósan haladt a sor, minden probléma nélkül ment. Maradt még nálam hozzávetőleg 200 dán korona, ezt visszaváltani euróra már úgyse fogom meg másfél órán belül indul a gépem, úgyhogy elköltöm, veszek a vámmentes boltban anyumnak és a barátnőmnek valami apróságot. Fél óra lébecolás után sikerült eldönteni, mit is akarok venni. Ekkor már csak egy óra volt a gép indulásáig, a kapu ahonnan indult volna a gépem, a reptér másik oldalán volt, ez egy bő fél órás sétát jelentett, úgyhogy gondoltam, jobb, ha igyekszem. Amint kijöttem a shopból, hallottam a hangosbemondót, hogy egy repülőjáratot töröltek. Nagyon nem izgattam magam, gondoltam, mégis mi lehet az esélye, hogy az az én jártom legyen, hiszen kevesebb mind öt percenként indul vagy érkezik egy gép.. Persze, azért amikor elhaladtam egy kijelző mellett, azért ránéztem, hogy ugye nem az én járatomról van szó. Ekkor gondolom olyan pofát vágtam, mint aki most tudta meg, mennyi az ötös lottó várható főnyereménye. Csak nekem épp a szájam széle lefelé kókadt. Kicsit pislogtam, újra meg újra megnéztem, hogy biztos-e. Hát, az volt

Jobb öltet híján, odamentem a kapuhoz, ahol a gépre kellett volna beszállni, de ott is tanácstalan embereket találtam. Beszélgetésbe elegyedtem egy - mát ott várakozó személlyel, egy müncheni tanárnővel , és tőle tudtam meg, hogy ők sem tudnak semmi konkrétat. Végül elhatároztuk, hogy megkeressük a légitársaság képviseletét a reptéren, bővebb információkért. A fél reptéren át kellett verekedni magunkat, csak azért, hogy a nagy nehezen megtalált irodában mi szóljunk a hölgynek, hogy bocsi, de a járatot törölték. Egy kis várakozás után, visszaküldtek a kapuhoz (ahol be kellett volna szállni), hogy ott megy az ügyintézés. Mire visszaértünk, már hatalmas sor várt ott minket, ami kegyetlen lassan haladt, 15-20 perc alatt végzett egy ügyfél. Közben ment a találgatás, hogy mégis miért törölték a járatot. Aztán jött valaki, és bumm, a helyzet még rosszabb lett, pedig akkor nem igazán számítottam: hotelszobát nem tudnak biztosítani éjjelre, mert nincs szabad szálláshely az egész városban! Tablet elő, azért szétnézek én is, hátha van valami, mivel reptéren aludni nem tartozik épp a hobbijaim közé. Találtam is egy hostelben egy ágyat, a normál ár dupláján, 55 euróért, ami bár túlzónak éreztem, de azért lefoglaltam.
A foglalásom után, pár perccel közölték, hogy (a légitársaságnak) nincs másik gép jelenleg a reptéren, a holnapi járatra, aki még felfér azt felrakják, de aki hátrább van a sorban, mint az első 15 ember, annak nem lesz helye. Mindenkit, teljes bizonyossággal csak hétfőn tudnak eljuttatni Münchenben - ez így csütörtök este nem hangzott túl biztatóan. *
Ekkor kezdtem úgy érezni hogy ennek sehogy sem lesz jó vége.
Oké, hétfőig mégse ülhetek itt, várnak vissza a munkába, muszáj valami megoldást találni. Tablet újra elő, kerestem valamilyen lehetőséget, amivel még aznap haza tudok jutni Niederbayernbe. Ekkor eszembe jutott, hogy a kocsimra péntek éjjel 03:00-ig van parkoló kifizetve, ha az azutáni időszakra egy 50€/nap extra összeget felszámítanak, akkor azt kibírom nevetés nélkül. Kaptam egy vonatpótló busz + vonat kombót, ami 50 percen belül indult a koppenhágai pályaudvarról, potom 110€. Gyorsan megnéztem Google Mapsen, mennyi idő lenne, a reptérről odajutni: 47 perc. Ha miden optimálisan alakul, értsd: elérem az egy percen belül induló metrószerelvényt, és egyből megtalálom az autóbusz indulási helyét. Mondom, ez nem túl biztató, de meg kell próbálni. Gyorsan lefoglaltam, aztán szabályos spint, az amúgy nem túl közel levő metrómegállóhoz. Megtaláltam, futás le a lépcsőkön, de amikor leértem, akkor vettem észre, hogy lent nincs jegyautomata. Futás vissza, vettem egy jegyet majd amikor újra leértem, láttam, hogy mindjárt csukódnak az ajtók. A felszállás akciófilmesre sikeredett, a csukódó ajtók közt vágódtam be egy rövid sprint után.
Meglepetésemre találkoztam azzal a tanárnővel, akivel ketten próbáltunk utánajárni, hogy mi is történt a járatunkkal. Mondta, hogy ő azért bemegy a belvárosba, és megpróbál mégis valamilyen szállás után nézni, jobb ötlete nincsen.
Találtam, egy körülbelül velem egyidős srácot, akinél több csomag is volt, így gondoltam, ő is a pályaudvarra tart, beszélgetésbe elegyedtem vele. Mint kiderült róla, a városban tanul, most érkezett vissza. Próbáltam kideríteni, honnan indulnak a buszok, mert tudtam, hogy nagyon kevés időm lesz, ha keresgélnem kell, valószínű, hogy lekésem. Részletesen elmagyarázta, hogy merre keressem a buszokat. Amint beért a metró a pályaudvarra, elsőként szöktem le a szerelvényről, futottam is, természetesen egyből rossz irányba. Ekkor szólt utánam, hogy a másik fele célszerűbb lenne - kicsit komikus jelenet lehetett egy külső szemlélőnek.
Egy nagy, sötét parkolóhoz értem, ahol a legelöl álló busz motorját hallottam távolról beindulni majd nemsokára a fényszóróit is felkapcsolta. DB (Deutsche Bahn) feliratról gondoltam, hogy ezt keresem, akkor értem az ajtóhoz, amikor a sofőr már épp csukni akart azt. Kérdeztem, hogy ez az a vonatpótlóbusz, ami a Koppenhága - München vonalon közlekedik, közben a telefonomon a visszaigazoló emailt kerestem, hogy tudjam felmutatni jegyem. Egy rövid pillantást vetett a kijelzőre, majd mondta, hogy igen, ez az, üljek fel, keressek egy helyet - egynek még lennie kell. Kaptam is az emeleten, legelöl, így bár a kilátás jó volt.

Volt a buszon használható WiFi, így szóltam pár ismerősnek meg a főnöknek, hogy mi is a helyzet egész pontosan velem. Nem kicsit voltam fáradt, így elaludtam nemsokára, csak akkor ébredtem, amikor a busz beért egy kikötőbe és készült felhajtani a kompra. Ezek után letereltek minket a kompról és annak az utasterében mentünk. Itt gyorsan vadásztam magamnak két dugaszt, hogy tudjam tölteni a merülőnem levő eszközeimet. Lübeckben értünk partot, egy bő óra hajókázás után, majd innen egy újabb óra volt Hamburg, amit (szerencsére) végigaludtam. Itt a buszpályaudvarról tartottam a pályaudvar fele, amikor egy népesebb (6-7 fős) tizenéves, közel-keleti srác jött oda hozzám, hogy megkérdezzék, hány óra meg és hol találnak cigit (tipikus kérdések ) Amikor németül válaszoltam nekik, hogy turista vagyok, fogalmam sincs. Kicsit furán néztek rám, majd pár másodperc hatásszünet után továbbálltak. Én meg közben számolgattam fejben, hogy így, éjjel kettőkor, Hamburg sötét és kihalt utcáin, mégis milyen esélyekkel indulok ha ez a válasz nem elégíti ki a fantáziájukat... Igazából bent a pályaudvar épületében sem volt sokkal jobb a hangulatközbiztonság, részeg fiatalok hangoskodtak, különböző kétes lecsúszott alakok mindenhol. És mivel volt még majd' két óra vonatom indulásáig, amivel folytathattam az utam München fele, volt időm "barátkozni" velük. Épp ezért, amikor meghallottam a hangosbemondóban, hogy indul egy vonat München végállomással, odamentem az információs pulthoz, és megkérdeztem, hogy az én jegyem érvényes-e erre a járatra, hátha nem kell várnom többet itt. Elő is kaptam az iPadem a táskámból, de csak annyit értem el a kapkodással, hogy bő másfél méterről leejtettem a betonra, amiket szép horpadásokkal az oldalán díjazott - de legalább a jegyem se volt érvényes arra a vonatra.
Amikor végre felülhettem a vonatra, már eléggé kábult voltam a fáradságtól, próbáltam aludni, de csak rövid, 10-15 perces szundikálások jöttek össze. Habár a vonaton volt Wifi, gyakorlatilag a DB oldalán kívül semmi nem töltött be, így a netezés is felejtős volt.
Megérkeztem Münchenbe, kicsit fellélegeztem, hiszen itt már sokszor jártam, otthon éreztem magam. Magabiztosan, de a fáradságtól kissé kábán elmentem a metróállomásra, vettem jegyet és vártam az S1 jelzésű S-Bahnt, ami a reptér felé közlekedett. Várt rám egy újabb, 50 perces vonatozás, amit beletörődöttséggel és kis felszabadultsággal ültem végig. Mindaddig, amíg meg nem hallottam, amint bemondják, hogy Freising, a végállomás következik. Kicsit értetlenül néztem ki a fejemből, és idős hölgytől tudtam meg, hogy az S1 vonal Neufahrnnál kettéválik, a minden második járat megy ki a Freising melletti reptérre, a többi a városig közlekedik.
Ölöm 'é bódottá volt a javából, vonatról le, másikat megvár, újra fel, vissza Neufahrnig, ott megvárni a következőt ami a reptérre megy. Ezzel csak egy újabb órát vesztettem, de ez a többi mellett már igazán semmiség volt.

De végül odaértem, délután 3 óra köröl a müncheni reptérre, ahová menetrend szerint 00:15-kor kellett volna landoljunk. Természetesen a Müncheni reptér másik oldalán volt a parkoló szóval itt is várt rám egy újabb ki buszozás. Épségben találtam a kocsit, kissé aggódva mentem a kiléptető a kapu irányába, kíváncsi voltam, mennyit kell fizetni, hiszen 12 órával többet ültem, mind amennyire a foglalásom szólt. Beraktam a parkoló-kártyám, majd az autómata kis töprengés után az Auf Wiedersehen! üzenetet írta ki és emelkedett a sorompó. Kissé meglepett, hogy ez mégis miért, majd megkönnyebbülve hajtottam tovább, még egy óra kocsikázás várt rám hazáig.

Persze nem raboltak el kannibál törzs tagjai, nem álltam az éhenhalás szélén, de azért, elég kalandos hazaút volt számomra. Most így utólag visszagondolva, ezen sorokat írva, azt gondolom, 'mekkora buli volt má', legalább van miről mesélni, így extrán emlékezetes marad, de akkor nem pont ezek a gondolatok futottak át az agyamon elsőre

Egy jó tanács mindenkinek: ha külföldre mentek, mindképp legyen nálatok bankkártya, mert anélkül én sem tudtam volna se szállást, se vonatjegyet foglalni, hiába volt nálam elegendő készpénz zsebben.

*Törölt járat esetén, a légitársaság köteles másik lehetőséget biztosítani a célállomás eléréséhez, valamint, ha nem tudnak rövid időn belül intézkedni, szállást és ellátást is. [link]