Láttál-e már Bánkon hajót?

Előrebocsátom, hogy a film nélkül az írás fabatkát sem ér, az írás rövid, a film hosszú, de megéri, igazi bánki pillanatok.

Most láthatsz többet is, annyi lesz belőlük, hogy a kacsák már be sem férnek.
A Magyar Modellező Szövetség szeretettel meghívja a NAVIGA NS / NSS Élethű hajómodellek Világbajnokságára Magyarországra, Bánkra. 2011.07.04 - 07.13.
A világbajnokság látogatása ingyenes.
Itt egy link is hozzá, hja és, ha Bánkra kattintasz, akkor fordított gugát olvashatsz [Naviga]

Nahhh, a lényeg, hogy Bánkon zajlik az élet, micsoda népek jöttek ide, falusiak összesúgtak, hogy ferdeszeműek, a kínaiak tényleg jó fejek. A szlovák népviseletbe öltözött kislányt, aki felvezette őket, a végtelenségig fotózták. Én eddig azt hittem, hogy Kínában kommunizmus van, erre olyan fényképágyúval jöttek, hogy rendesen elszégyelltem magam, ilyennel galaxist szoktak fotózni. Kis mosolygós kínai, úgy ugrált körbe azzal a géppel, mint a futóegér. Hja, a franciákat muszály elmesélnem, azok micsoda arcok, eleve egy érthetetlen nyelven beszélnek, a polgárőr parancsnok még a markába is vihogott, amikor meglátta őket, hogy mádáme pádonkúr
Szóval ezek diskurálnak ott a halőrháznál, úgy összebújtak, mint ha valami tyúkanyó terelte volna össze őket, oszt biztos bagettekről meg penészes sajtokról sustorogtak, meg hogy az osztriga milyen jó. Angolul csak keveset tudok, az éhenhaláshoz sok, a tanításhoz meg kevés. Ezek meg franciák, muszáj volt velük közölnöm, hogy ki kell menjenek az autókkal és a busszal, mert…, s ráadásul nem is tudom, hogy miért, csak szólt a polgármester, hogy minden autót, aki itt parkol a tó partján, tereljük át a másik parkolóba a szalagkorláton túlra. Nahhh, szépen vagyunk, nem elég, hogy azt sem tudom mit akarok nekik mondani, mert nem tudom az okát, csak menjenek innen, s ráadásul egy olyan nyelv, amit én nem ismerek, ők meg teljesen hülyének néznek, mert franciák. Nahhh, mindegy, odamentem, s próbáltam röhögés nélkül, ilyen hivatalos képpel közölni velük, hogy parking out! Az ujjammal is mutattam, s igyekeztem nem vihogni. Látták rajtam, hogy mókás fickó vagyok, amolyan guga féle gyerek, s mindjárt megörültek nekem, mint ha valami vígjáték múzeumba járnának, úgy körém sereglettek. Mutogattak rám, és vihogtak ostobán, folyt a könnyük úgy röhögtek, s motyogtak érthetetlenül.
Szerencsémre a segítségemre sietett a polgármester, aki szintén nem tudott angolul, és az ujjával mutatta a nemet, nem volt ingerült, csak szerette volna ha átparkolnának a szalagkorláton túlra. Vagy ezt már mondtam?
A polgármester is határozottan ingatta a fejét nagy lépésekkel közelítve a narancssárga pólójában, hogy no parking, nem nem…
A franciák extázisban voltak, csapkodták a térdeiket, valaminek nagyon örültek, de a lényeg, hogy beültek az autójukba, mert értették.

Ott abba a napsütésbe egyszer csak összetömörültek, a rezes banda is egyenesbe vágta magát, aztán nagy csinnadrattával elindult a menet. Táblák a magasba, népviseletbe öltözött lányok, asszonyok vezettek minden nemzetet. Amikor a dobos mellém ért, azt hittem beszakad a dobhártyám, egyet a fejemtől öt centire kongatott. Aztán vártuk Hende Csabát, a világbajnokság fővédnökét. Megjött, Hende Csaba leült, háta megett nádas susogott, fehér abrosz, hosszan asztalok összetolva, a szél lengedez. Ironikus, mint ha a tanú c. filmet nézném, pedig nem is volt kifejezetten protokoll rendezvény.

A polgármester is beszédet mondott, a romhányi teremkerékpárosok lenyűgözték a nézőteret, ami tele volt mindenféle népekkel, tapsoltak. Lélegzetelállító volt, ahogy az egyik srác, felmászott a másik nyakába, s úgy bicikliztek. Hja, és ezzel nem volt vége, utána egy kerékre kapta a kerékpárt. Oszt nem is estek el, szóval meghűlt a vér mindenkiben, pedig ilyen romantikus zenére tekertek, mint Enya.

Hende Csaba zárta a beszédet, minden nyelvre lefordították. Micsoda furi népek, a bánki színpadon Hende Csaba beszédét egy röhögcséges hangú fordítja orosz nyelvre, pedig azt hittem dög unalmas rendezvény lesz. Töltik az akkumulátorokat, berakják a vízbe, távirányítják, oszt jóccaka. Mi ebben az élvezetes?
Rendesen ledöbbentem, volt felállítva egy brutál nagy katonai sátor, a bejáratnál egyenruhás őrök, mondom mi a péló? Mit őriznek ezek olyan nagyon?
Megkérdeztem, hogy be lehet menni? Mi van ott bent?
A holnapi versenyre készülő hajók, a bírók most vizsgáztatják őket.
Mi? Feleltetik, megkérdezik a hajókat, hogy tudnak e úszni, vagy hogy?
Nem, dehogy, ez műszaki vizsga, nagyon alapos, és rengeteg kritériumnak kell megfelelni. Nagyon szigorú vizsga. Sok ország delegálja a bírókat, és azoknak a szeme edzett.
Fúúú, és be lehet menni? Csak csinálnék néhány képet, meg videót.
Igazság szerint nem, most, amíg a vizsga tart, a zsűrit nem lehet zavarni, mert ilyesmi miatt óvást lehet benyújtani.
Figyelj, észrevétlen leszek, ne csináld már, ez tuti nagyon komoly dolog lehet, ha így megadják a módját, engedjél már be, megígérem, hogy végig a sátor falához fogok lapulni, és onnan fényképezek. Meg ne már, nektek is kell a reklám, akit érdekel ez a téma, biztos szeretné látni a bírók arcát, amikor átengednek egy hajót a vizsgán, és bólogatnak, hogy rendben. Az egy tök feszült pillanat, olyankor mindenki visszatartja a lélegzetét.

Nahhh, mindegy, beengedett, aztán valami csuda világ tárult fel előttem, eszembe jutott, hogy én is voltam gyerek, és játszottam indiánosat, tetszett meg minden, és akkor komolyan is vettük, megtámadtam a szomszéd tyúkólat, ahová elbújtak, én nyertem, ők meg megsértődtek, hogy ez nem igazság. Én mindig élelmesebb voltam másoknál, sokkal jobb megfigyelő, érdekeltek a részletek, a mélységek, összefüggések.
Kitaláltam, hogy a tyúkól mögött vannak, nem volt nehéz, csak csöndben kellett maradnom, és figyelni. Nem akartak lélegezni, visszatartották a levegőt, hogy ne vegyem észre őket. Az egyik meg hirtelen vett levegőt, és megcsuklott hangosan. Óvatosan odalopództam, és halomra gyilkoltam őket. A tomahawkom élén csontszilánkok, vér és cafat, mindenfelé fröcskölt, a meszelt falra, és agyvelő, meg sikolyok, és eltelt egy nap, mindenki vérbe fagyva.

Hja, nem is erről akartam írni, nem vagyok én ilyen gonosz, csak egy kicsit felpörgettem a témát, mint ha a xxx c. filmet néznénk.
A fociban úgy hívnánk, hogy ifi korosztály, na ők kezdték. Uhhh micsoda macerával, meg ilyen kifinomult körülményességgel bocsátották a vízre a hajót. Érted, nem mindegy, hogy csak úgy leteszi a vízre, dehogy. Van neki dokk, érted, mint az életben, ilyet utoljára akkor láttam, mikor részt vettem egy Star Wars esten, és szembe jött velem az összes produktum, aminek be lehet öltözni, nagyon durva volt, ultrálisan mega brutál, hiszen felnőtt emberekről beszélünk. Csak én nőttem fel közben, s nem vettem észre, hogy gyereknek kellett volna maradnom, vagy ezt a hajómodellezért tényleg ennyire komolyan kell venni?
Ha hajtogatok egy papírhajót, és bedobom a vízre, a szél hajtja, húzza maga után széles ívben a sodrot, s megelőzi mindet, akkor az érvénytelen?
Tök mindegy, hogy első lett?
Nahhh, mindegy, ez a hajómodell cucc, meg világbajnokság tényleg elég komoly dolog, ha már ennyi országban így veszik, s emiatt hajlandóak voltak elutazni egy másik országba, történetesen hozzánk magyarokhoz, s ide Bánkra. A polgármester hangja el is csuklott, amikor sorolta az országokat. A nézőtéren lobogtatták a zászlókat, felállva tapsoltak, és szurkoltak, hittek benne, hogy győztesként fognak távozni.
Majd meglátjuk, én ha ilyen versenyt rendeznék lerendezném egy nap alatt. Reggel toljátok a vízre, irányítsátok oszt mehet. Az nyer, akinek legelsőnek lemerül, oszt szia. De az is kap külön díjat, akinek utoljára merül le, az a Duracell. Remélem a Duracell Magyarországnál ezt olvassák és egy halom pénzzel fogják honorálni. Reklám érted? Manapság már semmi sincs ingyen, mindenki pénzből él. Atya ég de elhasznált sablonos szöveg. Én nem ezért csinálom, szívből jön, csak úgy. Én megírom neked, hogy mit láttam, és azt hogy. Természetesen gugásan, ahogy máshol nem olvashatod. Én nem ebből élek, nekem ez szórakozás, örömömet lelem benne.

Akkor most vázolom. Van egy tök egyszerű fényképezőgépem, Olympus SP-510UZ. Ezzel lehet készíteni aránylag normális képeket. A hobbi és profi fotósok most nem érdekelnek, azok olyan gyermekded lelkek, mint a hajómodellesek. Vagyonokat áldoznak a fotózásra. Nos én nem vagyok sem fotós, sem videós. Számítógépeket szerelek, informatikus vagyok, de mindkettő hülyén hangzik, mert nem értek hozzá.
Pedig 12 éve élek ebből, saját cég, régebben alkalmazottak, költözés után egyedül, mert ez falu, bungi, imádják a személyes kapcsolatot.
Szóval néha a saját kedvtelésemre filmezek, fotózok. Aztán összevágom, kikockázom, adok neki címet, rakok alá zenét, feliratozom, és utána végignézetem az egész családdal. Azok meg tátott szájjal ülnek, hogy ez csodálatos, apa fantasztikusat csináltál.

No de tudom én, hogy hányadán állunk, ők nem értenek hozzá, nem tudnának filmet számítógépen összevágni, gőzük sincs róla, hogyan kéne feliratozni, vagy kijelölni, hogy hol kezdődjön a zene, hol kell átkeverni, s ügyelni arra, hogy a zene passzoljon a filmhez, meg ne legyen tolakodó, csak aláfestő. Nem mindig sikerül, főleg, hogy az egésznek üzenete is kéne, hogy legyen, meg olyan gugás, ha megnézed, akkor azonnal tudod, hogy én csináltam. Az ilyesmire keményen odafigyelek. Tiszta hülye vagyok, most jövök rá, hogy ezek a hajómodellesek ugyanazt csinálják, mint én. Egyszerűen élvezik, vér profik, s nem is azon múlik, hogy milyen fényképezőgépem van.
Az írásaimat nem azért olvasod, mert profi vagyok, egyszerűen csak gyerek, mint akik ellátogattak ide hozzánk messzi országokból, hogy a kacsák méltatlankodva sétáljanak ki a partra.

Hogy is szokták mondani a hivatalos szöveget, ami után sóhajtanak egyet?
Gugát láthatták, hallothatták, vagy ilyen szó nincs is. Hja, nem. Nem ezt akartam mondani, hanem hogy tudósítottam Bánkról.
Hja, és ezek itt maradnak egy teljes hétig, ezért is írtam, hogy én lezavarnám egy nap alatt az egészet, mit lehet bámulni azon, hogy hajók mennek fel s alá?
A bánatba, muszáj lesz megnéznem.

Holnap is írok, guga, Ipoly TV, Bánk.

Hja, ez teljesen kész, nem tudom abbahagyni, már csak azt akarom mondani, hogy valaki látta a Neoton filmet a jutubon, amit csináltam. Milyen mesés az élet, elgondolkozott rajta, brutálisan hathatott rá, ha már engem kért fel, hogy csináljak a 2011-es felvételeimből egy 40 perces anyagot, vágjam össze, hangalámondás és nyiha, mehet. 25 településen lehet fogni, kistérség. Minden, ami Bánk, bocsánat, hogy gugás, de én ilyen vagyok, mint egy gyerek, és nem fogok bocsánatot kérni, ha nem tetszik.
Ha nem tetszik, akkor nem kell nézni. Vagy különbet kell csinálni, na tessék, már is úgy viselkedek, mint egy befutott sztár
Szóval dehogy. Nekem, aki csak egy sima informatikus, és ahhoz sem értek, csak a hideg sört ismerem, meg a vigyorgást. Szóval nekem nagyon nagy szó az, hogy ilyesmire felkértek. Mert nem értek hozzá, azt sem tudom, milyen nyelven beszélnek, nekem ez a filmes szakma egy idegen világ, s még is úgy beszélnek hozzám, mint ha érteném.

Ennek is megértettem az okát. Nem szakmai szempontból tekintenek rá, hisz ha az alapján tennék, akkor egy okádék. Ne viccelj már, ha egy távoli dologra zoomolok rá, akkor remeg a kamera, de ők nem azt nézték, arra figyeltek, amit én néztem. Őket az érdekelte, hogy miért pont azt filmeztem. Mert úgy tudtam bemutatni, ahogy még soha senki más. Minden filmem nagyon gugás.
Na de legyen elég mára az önajnározásból. Valahány név a naptárban, gyertek hozzánk Bánkra, csupa ilyen élményben lesz részetek.
Legalább megismeritek a Harcsa kocsmát, amiről már annyit írtam. Én nagyon ritkán fordulok meg ott, inkább a boltból hozom, de egy hónapban legalább egyszer benézek. Van neki kifőzdéje, enni nem szoktam ott, mert én magamnak főzök, gyengém a bográcsozás. De egy évben legalább egyszer végig eszem az étlapot, fene azt az úri kedvem
A fiaim is mindig kikönyörgik maguknal a lángost, palacsintát, és hamburgert.
Már rendesen félek arra járni, mert ezek olyanok, mint a lovak, amint megérzik az orrukban a zab illatát. Fúúú, micsoda illat van a kifőzde környékén, rohanok haza bekapni valamit.
De lehet, hogy az asszonyra bízom
Fogadjunk nem arra gondoltatok
Pedig a nejem jobban tud főzni.
És akkor most jöjjön a film. [Vigyázat, nagyon gugás, nagyon Bánk, csak kissé silány a felszerelés, és a film is hosszú, meg élvezhetetlen
]

Te, ezek a rezesek, amúgy nagyon komolyan nyomják, tisztára, mint a Star Wars-osok, két szám között meg halálra röhögték magukat a karmesteren, mert az beszólt valamit. Még szerencse, hogy a közelükben voltam, s végignézhettem

Hja, Kazahsztánt még elmesélem. Jött egy kislány táblával, rajta kék felirat, oszt mögötte meg egy házaspár, simán vezették kézen fogva a lányukat, nem zavartatták magukat, hogy nincsenek annyian, mint a kínaiak.

Guga hagyd már abbaaaa!
És a visszatapsolás, a ráadás szám hol marad? A Neotont is visszatapsolták.
Azok meg szívesen adták a ráadást. Csepregi Évának vittek virágcsokrot.
Nahhh, jó, nekem nem virágcsokor kell, guga voltam Bánkról, csak így egyszerűen.
Sziasztok, holnap jelentkezek.

Megy még a felvétel? Eléggé zavarban voltam, de már feszültség nélkül, s úgy kérdeztem meg az operatőrt. A felvételnek vége, a nézőtér kiürült, autók riasztója csippant, beixelték magukat az ülésbe, a történetnek vége. A villanyt leoltották.
Dehogy, a ráadás csak most jön. Zenészek nem adhatnának ráadást, ha a közönség elment haza. De ez írás, úgy is elolvasod, mert nem tudod abbahagyni.
Ettől gugás, na sziasztok

A rezesekről külön fogok írni egy cikket, úhhh, atya ég, azok úgy tolják, mint a csillagok háborújában
[Ez itt a folytatás.]