2002 Nyara volt talán.. 10 éves voltam amikor a bátyám büszkén tért haza az újdonsült telefonjával, és én elkezdtem sírni hogy nekem is kell. Másnapra megkaptam az első telefonomat. Amikor megkaptam, már nem is kellett annyira.. Na, itt kezdődött valahol az én rövid telefonos pályafutásom.

Alcatel One Touch Club

Az évszámra már nem emlékszem, de tudom hogy tél volt, és a hóban találtam az iskola bejáratánál. Nem adtam le, 1 évig használtam.

Ericsson T18S

Egy szép napon aztán jött a családban egy nagy gazdasági fellendülés, anyám felkapott a COD2 elől, és azt mondta: -Na! Gyerünk fiam, megyünk veszünk neked egy normális telefont. Nem volt normális.. Én sem, ő sem, és a telefon sem. Többet volt garanciába beadva mint nálam. Utáltam.

Aztán egy szép napon meguntam hogy állandóan menni kell a szervizbe, és elkezdtem nézelődni. Nem kellett volna. Szerelmes lettem, méghozzá egy Alcatel-be, azok közül is az OT-S 853-ba.. Megint kezdődött a szervizbe járkálás, ez még többet volt ott mint a Sony Ericcson. Amúgy bajnok teló volt, drága volt, gyönyörű hangzással, 2.1 rendszerrel. Szép kijelző, minden volt benne ami nekem kellett.. Szerettem.. De aztán megutáltatta magát, és ez is az enyészeté lett..

A telefon tönkrement, a garancia lejárt, nekem meg nem volt pénzem másikat venni. Apám vett magának egy kis nokiát, én meg megkaptam azt a telót amit jelenleg nyúzok.. Ez aztán ki merem jelenteni szinte mindent kibírt.. Volt már falhoz csapva, át hajította az esztergatokmány a műhelyen, és semmi baja nincs. Egyszer vízbe is volt.. Kicsit mozog már a flip, de adok még neki egy 2-3 hónapot, és le kell cserélni.

Ez lenne a: Samsung J700.. Buta telefon, de arra amire kell nekem pont jó. Telefonálni.

Nem volt sok telefonom, nem voltak jó telefonjaim, de bejegyzésem már van róluk!