Nem tudom, hogy fogok-e valaha újra ilyet csinálni, mindenesetre most megteszem, szóval legyen csak napi.
Fiatalabb koromban, nem mintha most öreg lennék, elég sokat olvastam. Volt, hogy napokat képes voltam olvasni: ülve, fekve, épp csak fejen állva nem. Aztán jött az internet, és bár a betű-igényem megmaradt, gyakorlatilag csak a monitoron keresztül elégítem ki. Pedig jó lenne olvasni újra, könyveket, regényeket, verseket. Tudom, csak rajtam múlik.
Mindenesetre most megosztanék veletek egy verset, amivel mily meglepő, nem egy könyvben vagy verseskötetben találkoztam, hanem az internet hozta el először.
Az verset, amiről még akkor nem is tudtam, hogy ténylegesen egy vers, az Ismerős Arcok zenekar eladásában hallottam. Ők már régóta belopták magukat a fülembe és a szívembe, mert igényes és értékes a munkásságuk.
A vers Sík Sándor alkotása. Na kinek jut eszébe ki is ő? Senki?! Hát nekem sem volt ismerős.
Wiki alapján pár szó róla: piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa.
És akkor következzen maga a mű, amit szerény véleményem szerint ugyanúgy ismernie kellene minden iskolát végzett embernek vagy mondhatnám azt is, hogy minden magát magyarnak valló embernek, mint a Himnuszt, Szózatot vagy épp az Anyám tyúkját.
---
Sík Sándor: Az andocsi Máriához
(Magyar búcsújárók éneke 1920-ban.)
Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!
Megcsúfolták, megpöködték,
Ami bennük szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt;
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
– Eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keserünket.
Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.
Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz-parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.
---
Végül itt található a megzenésített változat.
Aki hozzászól, vegye figyelembe az oldal szabályait!