Vasárnap délben mi más is juthat az ember eszébe mint felmenni motorral a Mátrába. Motorral, de nekünk az nincs.

Már korábban terveztük, hogy felmegyünk robogókkal és kismotorokkal a Mátrába, de munka meg egyéb elfoglaltságok voltak, így egészen most vasárnapra tolódott. Előtte persze egy hétig esett, ezért reméltük hogy most nem fog.

Délben kaptam a levelet kelet felől, hogy Mátra? Hát mondom időben, de oké, akit tudunk szedjünk össze, de épp hogy csak hárman lettünk.

1kor indultunk, előtte még kis kaja vásárlás, meg tankolás, és a kellékek, gyertya, néhány csavarhúzó, és kulcs, hogy biztosra menjünk (na meg volt itthon egy 3.5T autó, ami azért biztos háttér ha gond van) és egészen pontosan 13:55kor el is hagytuk a Nagykáta vége táblát

(Üres a tank, 123.4km-nél az állás, kezdjük a feltankolást, az első 10km városon belül még otthon.)

Nem tudtuk merre menjünk, ezért arra mentünk amerre nem tudtuk merre menjünk. Van egy egyszerű de unalmas út, kevés város, sok hosszú egyenes, ami azért 50-55km/h sebességgel nem túl vad.

(Városokon át, több a kanyar, gyorsabb a tempó, az agy számára.)

Kétszer álltunk meg, először 30km után, inni, meg segget átmozgatni, aztán meg hogy megnézzük merre is kell menni, mert gyanús volt a Balaton tábla

(Az bizony még gyári)

Majd néhány km-rel arrébb, pár emelkedő után megérkeztünk a parkolóba, a nagyok közé, sokan voltak mint mindig

Na jó, a lényeget nem akarom kihagyni, az emelkedők felfelé is nagyon jók voltak, még gyöngyös után volt egy kicsi megállónk, a Simson nem akarta szabadjára engedni az összes lovat, gyertya nézés után viszont ment mint a Repsol Honda. Mátrába fel kifogtunk egy buszt, így őt követtük az első megállóig, aztán odaléptünk, Simson kettesbe 30-40nel simán vágtatott, mi meg utána, nem volt gond, sort nem húztunk magunk után, alig volt pár autós, de azok kikerültek, motorosok meg mentek le föl. Hozzátenném hogy persze nem 1000ccm volt alattunk, ezért jó ha 1-2 köszönt. Szóval felértünk, gond nélkül. Fent megálltunk, de a kékesre már nem mentünk fel, speciel én mondtam le, mert féltettem az automata váltót a robogóban, nem akartam autóval hazamenni, de legközelebb lehet bevállaljuk azt is, tervek szerint nemsokára.

(Rohadtul nem szándékosan beállított kép)

Aztán jött a lejtő, fú az csodás volt, csak 50ccm, de az, ahogy megy lefelé az ember, és jönnek a kanyarok, persze mint első körösök, nem tudtuk melyik kanyar milyen, és ezeket a gépeket dönteni sem lehet, ezért fokozottan figyeltünk, és fékeztünk, de maga a motor hang ahogy a motorfék is fogott, ahogy megelőztük lefelé a buszt mintha nagyon mennénk , hát az nagyon jó volt, végre értjük amit eddig csak gondoltunk. Mint a gyerekek, mentünk volna újra meg újra, csak anya nem fizet be még egy körre. De azért reméljük lesz majd újra.

Hazafelé már az unalmasabb úton jöttünk, de gyorsabb is volt, egyszer álltunk meg kicsit idegeskedni mikor kijött elénk egy autó, kiidegeskedtük magunkat, aztán hazajöttünk.

(Unalmas, de gyors)

250km-nél állt meg a mutató a végén itthon, tehát majd 150km, és 19:30kor már itthon vacsoráztam.
Átlag 50-55km/h sebességgel haladtunk, hogy a simson is bírja, ne cső gázon kelljen jönnie, nekünk meg így jóval kevesebb volt a fogyasztás, tankolni nem kellett közben, tehát nagyjából 4.5 liter benzin ment el fejenként.

A motorok jól bírták, mi meg nagyon élveztük, tervezzük hogy újra felmegyünk, de már többen lehetőleg, csak jön az iskola időszak, meg a szabadságok vége, ha egy kicsit előbb gondolkodunk még a Balaton is összejöhetett volna, hisz csak 200km