Hálózati zene: Pioneer N-50A

Eddig nem esett szó a manapság egyre nagyobb teret nyerő médiáról: a különböző tárhelyeket (NAS, HDD stb.), mint műsorforrást használó zenelejátszók.

Hogy eddig miért nem írtam erről a forrásról? Nagyon egyszerű: csak kb két hete sikerült, egy hosszabb távon is elfogadható készüléket találni. Első nekifutásra HTPC-vel próbálkoztam, de ez számomra nagyon macerás volt és sajnos a hangja sem volt elfogadható, pedig a beleépített hangkártya nem volt alap (ASUS Xonar D2/PM). A következő megoldás a különböző rasberry klónok és a hozzájuk kapcsolható DAC kártyák. Ebből az egyetlen számomra hallgatható az az AUDOPHONICS ESS9023-as kártyája rPi2-es géppel RuneAudio szoftverrel. De sajnos az öreg Blaupunkt CD-met meg sem közelítette. Próbálkoztam ezután különböző külső DAC-kal, de ezekkel sem jutottam lényegesen előbbre. Pedig a DAC-ok önmagukban nem voltak rosszak. Végül utolsó próbaként a Hifiberry DIGI+ kártya és egy rPi3 géppel próbálkoztam egy BODORAUDIO DAC-kal. Ez már-már hallgatható kombó lett volna de sajnos a hangkép legteteje és az alja hiányzott a hangjából ennek is, sőt gyakran olyan volt, mint egy agyon kompresszált igénytelen rádióadás. Pedig a forrás állományok azért nem ennyire nem gázosak, mert ha kiírtam CD-re és a "Kékpont"-tal játszottam le, akkor jól szóltak. Hagytam volna a fenébe az egészet, de sok-sok zeném van már a NAS-omon amit nem nagyon tudok beszerezni más formátumban. Ezért kértem kölcsön egy ismerőstől egy Linn Majik DS lejátszót. Ez pedig bebizonyította, hogy az eddigi próbálkozásaim és bizony elég gyermeteg eredményeket produkáltak és nem a médiával van elsősorban a baj, hanem (sajnos) a választott megoldásokkal. Ugyanis bitang jól szóltak rajta a zenéim. Na de az ára?!
Ezen tapasztalat következtében agyára mentem minden ismerősnek akinek van hálózati zenelejátszója, mert elkunyeráltam tőlük néhány napra. Végül a rostán fennakadt egy Pioneer N-70A és ennek a kisöccse az N-50A. Az N-70A lényegesen jobb hangilag, de annyit nem szántam a dologra és az öcsike is remek kompromisszum. Messze nem tökéletes, mert a magasai időnként kicsit (nagyon) érdessé, kaparóssá válnak. A mélyei pedig néha elvesztik energiáját, de ezeken kábelezéssel és egyéb trükkökkel lehet segíteni.

Még mindig nem éri el az öreg "Kékpont" hangját, de végre találtam egy vállalható és hallgatható hangú hálózati lejátszót.