Előzmény

Az előző bejegyzésemben írtam a címben szereplő erősítőről, és már akkor feltűnt néhány dolog látván a kapcsolást.
Az egyik, hogy a bemeneti impedancia erősen függ a hangerőszabályzó állásától ami azért nem meglepő, mert a bementi cső rácsát 220k-s ellenállással zárták le. Ez önmagában nem baj, sőt. Ha nem lenne vele párhuzamosan a 250k-s hangerőpoti. Ennek a megoldása nem nagy feladat. Az R1 poziciószámú 220k-s ellenállást kicseréltem 1MOhm-ra. Ezzel ha nem is múlt el az impedancia változása, de elfogadható szintűre csökkent. Ki kellene cserélni a potit legfeljebb 100kOhmra, de ezt egyelőre nem tudtam megcsinálni nem lévén ilyen kis méretű potim és a hagyományos Alps poti nem fért be. :(

A következő módosítás már a kapcsolástechnikát is változtatja: a végcsövek bekötését megváltozttam ultralinerárról triódára. Azaz a g2 rácsot átkötöttem a trafó leágazásáról követlenül az anódra. A végcsövek foglalatán a sárga kábelről átforrasztottam a fehérre. A sárga kábelt nem kell leforrasztani a foglaltról, mert az a láb nem használt. Ezt az utóbbi módosítást maga a gyártó is meglépte, mert az MKII-es modell már tartalmaz egy kapcsolót amivel a két üzemmód között lehet választani.

Még egy módosítás hátra van: a a végcsövek R5, R6 rácsellenállását csökkenteni 75kOhmra. Ezzel várhatóan csökken a nagy teljesítményen a torzítás. De ez majd csak az első hangi próbák után.

A hang:
Amint várható volt a trióda kapcsolás meghozta a várt pozitívumokat. Feszesebb, tisztább mélyek és a magasak is tisztábbak lettek. Az éles, kaparós hang eltünt.