Miután kiszedtem magam a kátyúból, végiggondoltam mit tehetek. Volt munkahelyem felkínált ugyan egy lehetőséget, de nem akartam (nem akarok) visszamenni. Nekikezdtem állást kereseni... Elég keményen, volt hogy egy nap 3 interjúm volt, és a nap végére úgy éreztem, mintha egész nap ástam volna....
Mindig azzal viccelődtem, hogy max krumplit sütök a mekiben Édesanyám meg a munkaügyi központba akart regisztráltatni : tegyük hozzá Pécsre van a lakcímem bejelentve, tehát mehettem volna le oda 2-3 hetente... Nem akartam, mert csak a TB miatt felesleges (ha bajom van, kifizetem az orvost, vakbél műtétem meg csak nem abban a pár hétben fog lezajlani ).
Szüleim két oldalról többféleképp féltően próbáltak munkákat ajánlani, de én makacs vagyok.. Majd szerzek magamnak, ha kell valami.. Gyakornok is igy voltam. Nem fogadok el protekciót. Ez alapelv. mert amugy munka meg protekció lenne, hajaj!!! De makacs vagyok

Szóval ma voltam egy helyen. Hr asszisztens/recepciós... És felvettek Holnap lesz az első napom. Büszke vagyok magamra, hogy elég rövid időn belül sikerült jó helyet találnom. Szóval visszatértem... kár lenne azért a blogomért, szóval folytatni fogom, csak még unalmasabb hétköznapi lesz a bejegyzésem mint eddig