Úgy érzem magam, mintha valami fontosat és maradandót kéne írnom, de nem megy... Igazság szerint ma már majdnem elsírtam magam kétszer... Egyszer a bartainknál egyszer édesanyámnál. Fogalmam sincs mi lesz, de neki indulunk...
Pát napja rémhíreket hallottam: Granthamben magyarkák nem kaptak melot, nem tudják hogy jönnek haza. Meg az egyik londoni fórumon is sokan sírtak, hogy nincs melo..
Emellett egy ismerős szerint vendéglátásba még hiány is van, illetve szállásadónk szerint nem kell félni, gázszerelő mindig kell, velem meg csak lesz valami, ha nem félek dolgozni...
Félni félek, de biztos nem a munkától....
Tévhiteim:
1. majd tojást eszünk meg kenyeret - cáfolva- drága a tojás, és a tartós kenyér az olcsó...
2. gyorsétteremben fogok dolgozni - cáfolva- állitólag az indiai maffia kezén van, igy bejutni nem lehet....
3. papírokat lefordíttatni, mert kell - még nem cáfolt - állítólag azt nézik, ki mit tud, senki nem kér papírt (Kanadával ellentétben, ahol helyi vizsga nélkül gyerekekre sem lehet vigyázni)
Ja, amugy a kilépő papírjaimat rosszul állították ki, szóval majd még munkahelyemre be kell mennem... Most mit csináljak? Mostanság nincs szerencsém a könyvelőkkel... Még jó, hogy édesanyám közgazdász és humános 
Tartja bennem a lelket.
Már most hiányzik itt minden. Nem tudom mi lesz, egyáltalán jó ötlet volt-e... de igaz ami igaz, ha most nem tán soha nem jutok ki, és ki tudja... pont 50% hogy sikerül 
Amugy pedig az életben már csak a halál a biztos. Minden más rajtunk múlik.
A fél ország disszidál? 
A végén egyedül maradok. 
