Most szeptemberben arra az elhatározásra jutottam, hogy kell nekem egy kínai telefon. Hogy miért? Az utóbbi fél évben egy LG G3 S-t használtam (ez is lesz majd a referencia a tesztnél), ami ugyan szép volt, meg jópofa a hátsó gombhármas, de a hardver egyre szűkösebbnejk bizonyult, főleg az 1 GB RAM. Eleinte Zopókat meg Doogee-kat nézegettem, illetve a Meizu m2-z, de aztán a kedves fórumozók az m2 note felé tereltek. 5,5", nem lesz az nagy nekem az eddigi 5" után? Végül megbékéltem a dologgal, de ott volt még a XIaomi Redmi 2 Note is. Egy napnyi vívódás után a jelenleg kiforrottabb szoftverrel rendelkező Meizu m2 note mellett döntöttem, amit 09.19-én (szombaton) megrendelve 09.22-én vehettem kézbe az eustock jóvoltából. Nézzük a gyorstesztet!

Külső, dizájn

A doboz kimondottan szép és igényes, fülhallgatót viszont nem kapunk - de nem is baj, ezek általában nem jók. Gyárilag angol töltőfejet kapunk, de én a doboz mellé kaptam átalakítót is, köszönet érte. Maga a készülék... nagy, nagyon nagy. Kezembe vettem, megtapogattam - és már nem is tűnt annyira vészesnek (150,9 mm magas - ez majdnem egy centivel kevesebb, mint pl. az iPhone 6 Plus magassága). Az oldalsó kávák elég kicsik, ez hellyel-közzel még az egykezes használatot is lehetővé teszi. Én egy szürke változatot vettem, ennek matt műanyag a háta, ami nem annyira stabil a kézben, mint a gumírozottabb hátlapok, de jobb, mint a zongoralakkosak. A telefon eléggé egyben van, nyomorgatásra nem ad ki semmilyen hangot, viszont a hátlap alatt van egy pici légrés középtájt, kocogtatásra tompán puffan. Na de ki szokta kopogtatni a telefonja hátsó felét, ugyebár... A dizájn szerintem szemből kicsit Samsung Galaxy Note-os, főleg a fizikai (és egyben kapacitív) gombbal, de az összkép eléggé egyedi. Szép, hogy a hátlap ráhajlik az oldalakra, és szemből is látszik a hátsó szín a kereteknél. A 3,5-es jack csatlakozó felül, a külső hangszóró és az USB-csatlakozó pedig alul található. Bal oldalon van a power és a hangerőállító gombok (nem lötyög egyik sem, a Home szintén nem), jobbon pedig a SIM-tálca. Vagy két SIM, vagy egy és egy SD-kártya mehet bele, a kipattintáshoz szükséges (egyébként dizájnos kinézetű) tűt a dobozban találjuk meg. Ja, igen, a súlya nagyon kellemes, szerintem nem nehezebb, mint az LG volt a lényegesen nagyobb készülékház ellenére.

Kijelző, hangok

Ez volt az egyik fő szempont számomra, és nem is kellett csalódnom. A Sharp általá gyártott 5,5"-os Full HD panel gyönyörű, éles, a színek is rendben vannak - a hab a tortán, hogy a színhőmérséklet még állítható is. Szemre közelebb is van a kijelző a külső felülethez, az LG-é valahogy mélyebbre ült. A védelemről AGC Dragontrail üveg gondoskodik, egyelőre jól. 2,5 napja van nálam, és mivel még nem értek ide a Kínából rendelt fóliák és tokok, így zsebben hordom, de karcnak nyoma sincs. Az alsó hangszóró korrektól szól, asztalra téve hangosabb is az LG-nél, fülhöz téve talán egy lehelletnyivel halkabb, valamit picit kevesebb a mély. Cserébe valamivel tisztábbnak éreztem, de nem egy Boomsoung szint. Telefonálásnál nem panaszkodtak a hangomra és én is tisztán hallottam másokat. Egy korrektebb fülhallgatóval is teljesen jó a hangzás, igaz én átlagos hallással rendelkezem. A hangerő szervizkódos mókolás nélkül is elegendő számomra.

Hardver, szoftver

8 magos kínai chipsetet kapunk a pénzünkért, az MTK MT6753 teljesen jónak tűnik a FHD felbontáshoz. Bár előre kicsit tartottam attól, hogy kevés lesz a 2 giga RAM a normális multitaskhoz meg a böngészőlapok újratöltésének elkerüléséhez, de pozitívan csalódtam. Youtube, 2 db Chrome lap, Football Manager 2015 Handheld és Beállítások menü - ezek között vígan váltogathattam, egyik sem töltött újra. Tényleg impresszív. A beállításoknál ráadásul állíthatjuk, hogy kiegyensúlyozott, teljesítmény, vagy energiatakarékos üzemmódban működjön a készülék. Nekem a legelsővel hozta a fenti multitaskingot.
Rendszerből gyárilag a 4.5.2I-s Flyme OS-t kapjuk (4.5.3I-re frissíthető), mely 5.1-es Androidra épül. Első ránézésre nehéz felismerni a robotos rendszert a háttérben, annyira más sok dolog. Nincsenek például szoftveres gombok, visszalépni a Home gomb megérintésével lehet, a kezdőképernyőre lépni a benyomásával (viszonylag hangosan kattan), az alkalmazásváltó pedig a fizikai gombtól bal vagy jobb oldalra lévő területről történő felfelé suhintással érhető el. Furának tűnik elsőre, de könnyen megszokható. A Home gomb hosszú megnyomásával a képernyő zárolható, a feloldáshoz pedig újra meg kell nyomni, vagy koppinthatunk is kettőt a kijelzőn. Persze a klasszikus Power gombbal is működik a dolog. App drawer nincs, mindent a fő- vagy további képernyő(k)re pakol ki, szóval célszerű mappákba rendezni az ikonokat. Az animációk szépek és gördülékenyek.
Extrából nincs sok, sőt a gyári Google alkalmazások java része is hiányzik (Play Áruház azért van), de őgyis mindenki azt szed le magának, amit akar.

Multimédia

A kamera 13 megapixeles, Samsung gyártmány. A képek, amiket készít, nos... zajosak (bár legalább nem mosottasak). A színek szépek, maga az alkalmazás is elég gyors és a kártyára írás is hamar megy, de szerintem szoftveresen sokat lehetne javítani a fényképeken. Az előlapi kamera viszont melepően jó, szelfihuszároknak erősen ajánlott a telefon. A videó elég korrekt, 1080P-t tud a telefon.
Tesztképek (új lapon megnyitva nagyobbak, de így is fél felbontásra kellett levenni a feltöltéshez):

Előlapi kamera képe:

Rövidke tesztvideó:

Lejátszóból kapunk gyári videósat és zenéset is, egész tetszetősek. Főleg utóbbi, ahol a szokványos hangszínszabályzó mellett Dirac HD Soundot is kapunk, hogy még jobban beállíthassuk a fülesünkhöz a zenét. Próbálgattam a profilokat, némelyikkel tényleg jobban szólt a muzsika, mint ha ki lett volna kapcsolva a hangzásjavítás.

Adatkommunikáció, akkumulátor

A nemzetközi változat 1800, 2100 és 2600 MHz-s 4G-t tud, sajnos a 800-asat nem. Ez pedig baj, mert hiába lakom és mozgok Dél-Pesten, itt bizony nem 2600-as a Vodafone LTE-hálózata. Azért ezzel is együtt lehet élni persze, nekem a HSDPA+ is elegendő többnyire, nagy adatforgalmat nem szoktam lebonyolítani munka vagy tömegközlekedés közben. Netezéshez, játékhoz bőven jó. Apropó netezés: gyári böngésző is van a telefonon alapból, de én ezzel megmondom őszintén, nem foglalkoztam, helyette telepítettem a Chrome-ot. Amivel álom a netezés egy ekkora és ilyen szép kijelzőn. Nyugodtan lehet váltani asztali nézetre is, az sem igazán akasztja meg a készüléket.
Az akksi 3100 mAh-s, Sony gyártmány állítólag. Kb. az LG G3 S üzemidéjét tudja hozni, a FHD és az erősebb szoftver meg is eszi a majdnem 600 mAh-nyi többletet. Viszont ehhez tudni kell, hogy az LG üzemideje szépen nőtt 3G-ről 4G-re váltással, így aki ki tudja majd használni a Meizun is az LTE-hálózatot, annak még jobb is lehet a helyzet. Nagyjából 5 órányi kijelzőidő után merült le nálam, mindez automata fényerőn (kb középre állítva), sok böngészéssel, kis kockapókerrel és 1 órányi Football Managerrel, valamint 15 perc telefonálással és sok Messengerezéssel értendő. Szerintem teljesen jó.

Összegzés

Kicsit azért féltem a kínai telefonoktól, mert eddig nem volt dolgom velük. Viszont a Meizu m2 note elfeledtetett velem mindenféle negatív előítéletet. Kérem szépen, ez egy kiváló telefon, kiváló áron. Ha plecsniznem kéne, biztosan a Különösen Ajánlottat sütném rá, mert hihetetlen, hogy 55 ezer Ft magasságában ilyen telefont kaphat az ember itthon is, miközben az "A" brandektől még egy Snapdragon 400-as, 1 GB-os, HD telefon sem jön ki. Az LG G3 S ugyanis normálisabb boltokból (áfásan) drágább az m2 note-nál. Ezen érdemes elgondolkodni mindenkinek, aki telefont készül cserélni.