Pár hete foglalkoztat a téma, hogy milyen lehet vezetni a "szellemvasútat", így mikor épp arra jártam, és volt szabad másfél órám, műszakváltáskor elcsíptem a végállomáson egy vezetőt, megkérdeztem, hogy lát-e esélyt arra, hogy valaki megengedje, hogy beüljek mellé. Azt mondta, hogy ez hivatalosan nem működik, de ha kifogok olyan embert akit ez nem zavar, akkor simán. Mivel ez a déli végállomáson volt, annyit még hozzátett, hogy a helyemben északon próbálkozna, mert ott kevesebb a hivatalos személy.

El is indultam fel északra, mi nekem az a 20 megálló, a végállomásnál szépen bekopogtam az utastérből a vezetőnek, aki már amúgy is nyitotta az ajtót (nézte, hogy valaki nem akar-e fent maradni a vonaton, hogy bemenjen a fordítóba), megkérdeztem, hogy lehetne-e róla szó, mondta, hogy Ő nagyon szívesen megengedné, de nem teheti meg, mert őket is ellenőrzik... Megköszöntem, leszálltam. Következőnél is próbáltam, de az a sofőr egyből nemet mondott (elég mogorvának tűnt). Utána szorított már az idő, úgyhogy visszamentem a Nyugatihoz, intéztem a dolgomat, de pénteken újra próbálkoztam.
Egyetlen egy próbálkozásom volt, ugyanis a metróvezető csaj mondta, hogy hétvégén próbálkozzak, akkor kevesebb az ellenőr. Megköszöntem a tippet, és folytattam a web beadandót.

Vasárnap amikor visszajöttem Pestre az volt az első, hogy utaztam Újpestre, a végállomásra, kopogtam, és bár nem sok reménnyel (mert mogorvának tűnt a sofőr), de kérdeztem. Mondta a szokásosat, hogy megengedné, de nem teheti, mert amúgy is elég sok ügye volt már mióta itt dolgozik. Megköszöntem, leszálltam, majd nyitott ajtókkal ott hagyta a vezető a szerelvényt, bement a szolgálati helyiségbe. Leültem egy padra, hogy a következőnél próbálkozok majd, aztán kifele jövet kérdezte az ürge, hogy "Hány megállót akarsz így jönni?" Mondtam neki, hogy nekem mindegy, ha egyet mehetek, akkor azért is hálás leszek. Persze a fordítóba nem mehettem be, mondta, hogy menjek át a túloldalra, és elvisz majd a Forgách utcáig.

Megvártam amíg az előző elment, és jött is, izgatottan szálltam fel, egyből nyitotta az ajtót, bemutatkoztunk, kapcsolt világítást, kérdezte, hogy mi érdekel. Annyira új volt ott bent nekem minden, hogy persze semmi nem jutott eszembe ami érdekelt volna, úgyhogy mondtam, hogy csak a pálya. Nem vártunk sokáig, indultunk is. Olyan alap dolgokról beszélgettünk, hogy mióta dolgozik itt, nem unja-e, stb. Ő is kérdezett (mondta, hogy tegezzem), milyen suliba járok, mennyi idős vagyok... Aztán beszélgettünk magáról a 3-as metróról, nagyon sok történetet mesélt, beszéltünk arról, hogy mennyire veszélyes. Egyetértettünk abban, hogy bár valóban nem veszélytelen, de azért messze nem olyan rossz a helyzet, mint amennyire a politika miatt felnagyítják az egyes oldalak, tv-k.
Olyannyira dumáltunk, hogy a Forgách utcánál még csak a 2. mondatnál járt emberünk. Mondta, hogy akkor majd leszállok a Lehel téren. Ott úgyse az utasok közé szálltam volna (az azért feltűnőbb), hanem ott a bal oldalon van a peron, és így a vezető ajtaján szállhattam volna ki, de ott is csak beszélgettünk. Az állomást elhagyva mondtam Neki, hogy "Hát csak nem sikerült a Lehel téren leszállni.", mire mondta, hogy "Jöhetsz a Deákig, már úgyis mindegy.". Szóval a Deákon szálltam ki, de mivel a Kálvinig mentem, ezért egyből az első ajtón beszálltam az utasok közé. Úgy nézett mindenki, hogy "Ez meg honnan jött?"...

Kálvinon mutattam Neki egy lájkot, integettem, és mentem a dolgomra.

Tapasztalat:

-A metró elég lassan megy, vezetőfülkéből egyáltalán nem érződik veszélyesnek.
-Nagyon tetszett a jó kis orosz technika, nem véletlen, hogy ezek még mindig mennek (igaz, nem olyan biztonságosak mint a maiak).
-Metrót vezetni így első ránézésre nem unalmas, a metróvezető elmondása alapján "mindig történik valami".
-A vezetőfülkében sokkal halkabb a szerelvény (mondjuk ez logikus, mert az elejében van...), viszont jobban érződik ahogy ingázik a kocsi jobbra-balra.
-A bemondónéni érdekes módon nem recseg mint az utastérben, szinte "hd" minőségű.
-Mint mindenhol, itt is vannak inteligens, jófej emberek. A vezető is az volt, szabadidejében sokat olvas, és a beszélgetés során a stílusán érződött, hogy nem egy buta ember.

Ez nagyon más szemszög volt így, hogy én is azt nézhettem a nagy tükörben, hogy az összes utas beszállt-e már, nagyon jó volt ott ülni, remélem lesz még lehetőségem ilyesmire (és elárulom, hogy a 2-es és a 4-es vonal nem érdekel, mert túl modern...).
Metrójogsit nem tervezek, mert elég keveset lehet vele keresni, viszont ha más nem marad, akkor ez is egy alternatíva, és egy darabig még szeretném is a munkám.