Peer Krisztián: Már mást szeret

Elvettek tőlem egy ízt,
és most ízetlen minden.
Rágatlan megy le a falat,
koncentrálnom kell a korty előtt.
Közös élményből az előkóstoló nyála:
onnan is hiányzik, ahol már akkor sem volt jelen,
ahol - én hülye - egyedül éreztem magam.
Megszokni az űrt, azt az ízt kikeverni: nem lehet -
töltekezem a rosszullétig és tovább.
A kedvenc ízem - mondom utólag -
megtalált és még egészben talált,
most (egészen elhagyom magam) kéz a kézben jár
a jóleső és a fájdalmas mindegy,
egyfelé, mindig egyfelé.
Viszont teljes sötétben - ezt is utólag mondom -
könnyebben tájékozódik, aki becsukja a szemét;
és a vak is lát valamit,
ahogy az ízvaknak is muszáj ennie.