Ma úgy adta a sors, hogy a Blaha Lujza téren kellett felszállnom az ominózus viszonylatra. Rólam tudvalevő, hogy két hely van Budapesten, amit ha lehet, mindig jó nagy ívben próbálok elkerülni: a Moszkva tér és a Blaha. Ma ez sajnos nem sikerült, bár a történet szempontjából - valószínűleg - lényegtelen.

Nos, az utolsó előtti ajtónál szálltam fel. Mivel utánam is érkeztek utasok, ezért beljebb mentem, majd megálltam, szépen levettem a táskámat, hogy másik is elférjenek, és zenét hallgatva vártam az indulást.

El is indultunk, minden rendben, de egyszer csak érzem, hogy valaki bokán rúg. Meglepve nézek körbe, majd ez után le. Látom ám, hogy a történet másik főszereplője az előttem lévő ülésről hevesen gesztikulál és magyaráz irányomba. Ó, mondom biztosan bocsánatot szeretne kérni eme véglény (vl). Kiveszem a fülhallgatót, érdeklődve ránézek, és udvariasan közlöm:

én: - Elnézést, nem hallottam.
vl: - eöeöeöeeöö hááááááááá mennyéinnen!!!!

Kikerekedett szemekkel nézek rá, még nem teljesen állt össze a kép, ezért ismét udvariasan visszakérdeztem:

én: - Tessék?
vl: - Mennyéinnen! - közben egyezményes testbeszéddel is tudtomra hozza, hogy ez itt ám az ő territóriuma! Fokozott bátorságát tovább növelte a mai nap elfogyasztott 3l félszáraz asztali tablettás (az eset délelőtt 9:45-kor történt), és az éves bérlet (vonaljegy).

Nos, ekkor elpattant bennem valami. Egyáltalán nem vagyok agresszív ember, a termetem és megjelenésem sem nevezhető annak. Az átlagnál talán egy kicsit sportosabb vagyok. Dühömhöz még hozzájárult az is, hogy pont a fájós bokámat rúgta meg (eddigre kiderült, hogy szánt szándékból, ugye), amivel már fél éve bajlódok.

Befogtam az orrom, közel hajoltam hozzá, és egy kicsit hangosabban megkérdeztem tőle:

én: - Szeretnéd, hogy leb@sszalak a villamosról?!
A válasz kimerült egy meredt távolba révedésben.

Nos, ma is megkaptam a napi folklór műsor adagomat. Olyan jó, hogy a BKV gondoskodik az utasok szellemi gyarapodásáról is!

Természetesen elhatárolódom magamtól, amiért megbántottam szegény szerencsétlen úriember lelki világát. Megyek is rögtön az ombuccmanhoz, és megmondom magam.