Sokat gondolkodtam, hogy címlapos vagy személyes bejegyzésnek írjam a következőket, de egyelőre úgy döntöttem személyes lesz, aztán idővel talán összegyúrom és mehet egy nagy egészben a közérdek számára. Egyelőre magamnak írom, hogy meglegyen leírva a folyamat és talán ezzel is motiváljam magam, mert ez a kulcsa mindennek úgy gondolom. Egyelőre 2 hete nem szívom a blantot és terveim szerint minden bejegyzés 1 hetet fog felöleni. Most az elején pótlom a 2 hetet 2 külön bejegyzésben plusz a mai, az elhatározás, ami a leszokással kapcsolatos gondolataimat tartalmazza.
Szóval leszokás. Közel 10 évig dohányoztam, 2000. februárjában gyújtottam rá először. Emlékszem a napra. A mára egyik legjobb barátommal indultunk haza (aki már akkor régóta dohányzott) a középiskolából. Nem volt nála pénz, úgyhogy én vettem meg neki a doboz cigit és ha már vettem elszívtam egyet. Piros Multifilter. Erős volt nekem iszonyatosan, de sajnos itt el is kapott a gépszíj. Innentől datálom a dohányzást. Kék Multifilter, Kék Philip Morris, Narancs Pall Mall, Arany Marci, Ezüst Marci és végül Szürke Bond. Ezeket szívtam, ebben a sorrendben. Barátnőm is dohányzik, emiatt szívtam már a végén a Bond-ot, ő ezzel élt, így egyszerűbb volt. Bennem az évek során többször megfogant a le kéne szokni gondolat, de sajnos szerettem cigizni. Szerettem a kávé mellett füstölni, a nagy bezabálások után egyet elszívni, a bulik alatt a sörhöz, vagy nagyon berúgva a jó hangulat hevében egy kicsit lekapcsolni. Pont ezek miatt mindig is nehéz volt abba hagyni. Tudom egy nem dohányzó ezt nem tudja megérteni, de nem is akarom. A cigizésnek is van egy hangulata, ahogy annak is, hogy megiszom egy sört, egy rövidet. Viszont piszkosul zavart már az utóbbi időben az egészségre gyakorolt káros hatása. A fogakra, a tüdőmre, és a többi. Éreztem a testem, a szervezetem kezd leppukadni és a mozgás hiány mellett a dohányzás volt a másik ludas.
Aztán az utóbbi időben komoly terveink lettek asszonypajtással, és bekerült az 5 éves tervbe a ház és a gyerekvállalás. Na most, a gyerkőc nemzése előtt nem árt minimum 2 évig nem dohányozni, hogy az esélyt megadjuk a gyereknek, hogy egészségesen jöhessen a világra.
Ezért elhatároztuk a téli szabadság alatt lesz a leszokás ideje. Természetesen nem jött össze, szilveszter estéjén elpattintottam (és persze előtte a többi napon is) a szokásos féldoboz cigimet. Volt némi bűntudatom és szerencsére valami megmozdult bennem az új év első napjaiban. A felelősségteljes szülővé válás első lépése esetemben az, hogy leszokom a dohányzásról.
Ekkor még nem bíztam magamban, mert a leszokást csak úgy tudtam elképzelni, hogy előbb megszületik az agyamban az elhatározás (ezt segítheti egyéb tényező, például felelősség, undor) és akkor kell letenni. Tudtam, most az elhatározás nincs meg az agyamban, csak a segítő tényező, de mivel pont elfogyott vasárnapra a cigim, úgy döntöttem hétfőtől, január 4.-től nem dohányzom.
A leszokást csak és kizárólag úgy tudtam elképzelni, hogy az ember leteszi a cigit és megküzd a leszokás minden nehézségével. Nikotin tapasz, meg nikotin rágó ezekről hallani sem akartam, a másik kedvencem - amivel én is próbálkoztam korábban - az egyre kevesebbet aztán egyet sem. Na ez utóbbi a teljes önámítás, baromság, főleg a nagy dohányosoknál, akik napi 2 dobozt is ellőnek. Ők inkább a nikotin tapasz és társaival próbálják.
Tudtam, mindent az agyban kell lerendeznem, az elején és menetközben is és a legfontosabb, hogy motiváljam magam és kitartsak.
Végül is január 3-án este 10 óra körül még elszívtam egy blantot, ez volt az utolsó, azóta nem gyújtottam rá.
Folytatás az első hét eseményeivel hamarosan...
