Január 3-án az ágyban elalvás előtt igyekeztem feltuningolni magam lelkiekben, hogy holnaptól nincs dohányzás. Hogy miből állt a lelki tuning? Ideges és feszült leszek a következő időszakban. Embertársaimmal bizonyára ingerültebben bánok majd, iszonyat kattogás lesz, hogy rágyújtsak. Ezeket és hasonlókat mondogattam magamban - magamnak. Aztán másnap ébredés, neki indul a nap. Eddig nem is számítottam gondra, mert általában csak olyan 10 körül szívtam el az első cigimet. Meglepő könnyedséggel ért véget az első nem dohányzó nap az újévben. Nem okozott különösebb gondot, bár ezt sejtettem (korábbi leszokásos próbálkozásaimból). A másnap, illetve a harmadnaptól aggódtam inkább. Igazam is lett, második nap ebéd után majd meg őrültem, hogy rágyújtsak. Jött az előre bekészített csomag rágó felbontása és rágás. Sajnos a rágózás annyira nem jó, mint gondoltam. Legalábbis ahogy telik az idő egyre kevésbé segít.

Tudtam, a rágyújtás gondolatot kell elterelni, illetve motiválni magam. Ez utóbbi érdekében le is töltöttem a telefonra két "leszokós programot", amiket még a nyári próbálkozáshoz vetettem be.
Az egyik programban különféle célokat adhatunk magunknak, a másik pedig előre programozott tényezők pozitív változásával, illetve elrettentő képekkel segít bennünket.

Képre kattintva nagyobb méret!

Ekkor kitűztem egy távlatibb célt. A 2. képen látható "Cravings" (=sóvárgás) sáv nullára csökkentése. Kíváncsi voltam/vagyok, hogyha ezt elérem, akkor mennyiszer gondolok még a dohányzásra. A képen a mai napi, tehát 3 hét nem dohányzás utáni állapot látszik. Mit ne mondjak, rohadt lassan kúszik lefelé a jelölő nyíl.

Elértem a keddi nap végét is...nem gyújtottam rá. Őrületes önmotiválásba kezdtem, mert éreztem kezd az elhatározás is kialakulni bennem, ami vasárnap még nem volt meg. Jöhetett a következő lépés a cigi pénz gyűjtése. Napi féldoboz Bond volt a kvóta, tehát két naponta 500 magyar pénz a perselybe. Kitaláltam készítek egy alap naptárt pár hónapra előre, ahol a nap végén egy jó nagy piros filccel áthúzhatom a napot...ma se dohányoztam. (Gondoltam a látvány is motivál és ha rágyújtok, akkor de szarul fog kinézni a naptár).

Szerda. Megcsináltam a naptárt, bejelöltem a "pénz befizetési" napokat, hogy tudjam követni és ne felejtsem el. Egy újabb csomag rágó elfogyott és bele-bele futottam nehéz helyzetekbe, amikor kellett küzdenem, hogy ne gyújtsak rá. Szerencsémre egyre nagyobb lett az elhatározásom és kezdett jól esni, hogy nem dohányzom, annak ellenére, hogy a szokás a reflexek nagyon dolgoztak ellenem.

A hét második fele kicsit könnyebb volt. A program szerint az összes nikotin elhagyta a szervezetem, ami bizonyára nem igaz, de nagyon jól motivált, mert gondoltam így nem a nikotin függőség miatt akarok rágyújtani, hanem a szokás...az agyam miatt.

Leszokás előtti hétvégén barátnőmmel néztünk pont egy cigi leszokós műsort. Abban mondta a csávó, aki kemény dohányos volt, hogy a leszokás magányos harc. Hétvégére megértettem ezt. Nem reklámoztam az első héten, hogy leszokom, már két napja nem cigizek, meg hasonlók. Nem beszéltem a dohányzásról sem, ha eszembe jutott igyekeztem azonnal elterelni a gondolatokat. Nem is akartam hallani a cigi szót, mert tudtam csak bekattanok. És ettől tényleg egy magányos harc lesz, amiben az ember a saját agyával a saját agyát próbálja meggyőzni. Néha kicsit bekattanós a történet.

Szóval eltelt az első hét, hogy nem dohányoztam. Az első négy nap volt a legnehezebb a hétből és sok rágózással telt, 3-4 csomag elfogyott. Voltak kemény helyzetek, amiket ki kellett bírnom, de ezek viszont nagyon jól motiváltak. És nem mellesleg vasárnapra összegyűjtöttem 2000Ft-ot és egy szál cigit sem szívtam el. Jó érzés volt, önbizalommal teli vágtam neki a második hétnek. (Azért itt még keményen számoltam a napokat)