“Szerelem, szerelem átkozott gyötrelem….”…
… vagyis, csak így utólag belegondolva átkozott gyötrelem, hogy miért? Most megtudhatod.
A történetünk egy hónappal iskolakezdésig (gimnázium-informatikai osztály) nyúlik vissza. Október 2. a nap, mikor összejöttem az akkori barátnőmmel, akit nevezzünk most nemes egyszerűséggel B.-nek. Szóval 2. volt a nap mikor összejöttünk, én miatta szakítottam az előző barátnőmmel. Minden nagyon jól alakult. Az iskolai teljesítményünk is kielégítő volt, ahhoz képest, hogy egy osztályba jártunk és sok-sok órán egymás mellett ültünk, amin meg nem, azon meg mögöttem ült közvetlenül az én kedvesem. Minden szép és jó volt egy darabig, aztán minden megváltozott. B. nem nagyon akart velem találkozni, és mikor együtt voltunk ( nem szexuális téren), igyekezett mindig rövidre fogni mindent. Kérdeztem tőle “mi a baj?” nem felelt, pontosabban, hogy: “Nyugodj meg, nincsen semmi baj.” Itt már kicsit elbizonytalanodtam, hogy vajon szerethet-e még. A nem felé hajlottam, ez megerősítést nyert. Egy csütörtöki este MSN-en beszélgettünk, vagyis lassan már vitatkoztunk, és akkor mondta, hogy Ő engem már nem szeret, csak mint egy barátot. Mondanom sem kell, nagyon rosszul esett nekem, tipikus LCSB duma jött utána, de már nem érdekelt, elkeseredtem. Másnap reggel egy sms várt a telefonomon, miszerint: “Találkozzunk matek előtt, szeretnék veled beszélni”. Találkoztunk, és személyesen is elmondta, amit előtte lévő este. Rosszul esett, pedig tudtam, hogy ez lesz, éreztem. Könnyes szemmel érkeztem a 30-as terem elé, ahol óránk lett volna. Leültem a padra és csak zokogtam. Igen férfi létemre zokogtam. Megj: Szerintem nincs olyan, hogy egy férfi nem sír. Baromság szvsz.
Többen is odajöttek hozzám, hogy megkérdezzék mi a baj, de én nem tudtam válaszolni.
Teltek múltak a napok, megint elkezdtünk beszélgetni most már, mint barátok. Furcsa volt. Aztán jött E. a barátnő, aki megkavarta az eseményeket, ugyanis elkérte a mobilom, megnézett két képet, majd elfutott vele a terem bejáratáig, és nem adta vissza. Közben elolvasott egy sms-t, amit félreértelmezve, vagy szándékosan elferdítve mondott vissza B.-nek. Ezek után B. látni sem akar, és egy szemétládának tart, megjegyzem alaptalanul. Ennek ellenére én, még mindig szeretem. Visszafogadnám-e, ha esetleg visszajönne? Nem tudom. Azt mondják, az idő a legjobb gyógyszer, de nálam sajnos nem igen hat. Megj: szerintem a -5 a legjobb gyógyszer, mert az egyből hat.
Dióhéjban ennyi lenne ez a történet, amit a Logoutos fórumozók kértek, hogy kicsit bővebben írjak le. Megtettem. Megj: Vakegérke, neked külön tartoztam ezzel.
Peace & Respect: blokad
)
