…hangzik el a híres magyar dalszöveg. Nálam is eljött ez a nap, végre úgy érzem vége lett. Bizonyos szinten fáj, ugyanakkor jó is. Csuda érdekes lények vagyunk mi emberek, ez biztos. Most már biztos kíváncsiak vagytok vajon mi fáj és okoz nekem örömet egyszerre. Most akkor hulljon le a lepel.

A kulcsszó: lezárás. Sikerült lezárnom azt, ami már a télen véget ért. Ugyan egy kis részem az övé maradt, ami fáj is, de úgy érzem végleg sikerült túllépnem az eseten. Ennek egyik jele, hogy az akkori legjobb barátommal ismét beszélek pl. valamint, elkezdődött valami bennem, ami külön is megér egy postot, úgyhogy majd mindent a maga idejében. Szóval lezárás, hosszú és fájdalmas folyamat volt ez számomra, álmatlan nehéz éjszakákkal teletűzdelve. Nyolc, azaz NYOLC hónapomba tellett, mire sikerült. Nem érzem soknak az időtartamot, bár nagyon sokat változtam. Úgy érzem felnőttebb lettem, legalább is a gondolkodásmódom biztosan valamennyire. Ebben az időszakban kiderült számomra kik a barátaim és kik álltak velem úgynevezett érdekkapcsolatban. Meg kellett lepődjek, de sajnos a többség az utóbbi volt. Úgy érzem, igenis kellett ez a nyolc hónap, és bár felnőttebb, komoly(r)abb ember lettem, de szerintem előnyömre vált, hogy megtapasztalhattam a fonák oldalát is az életnek, amit még oly sokszor fogok.

Azt mondjátok, menőzők, és megsértek másokat. Én azt mondom, szándékosan senkit sem bántok ilyenképpen, csak nem szeretem, az értetlenkedést és a testvéreit.

Geri