Szilveszter mindig a fogadalmakról szól. Az életünk ciklikus körforgásban zajlik, mégis szeretjük, ha a dolgoknak van eleje meg vége. Például a naptári évnek. Január 1-gyel kezdődik, és december 31-vel zárul. Számomra ez mindig egy kényszeredett dolog, kényszeredett lelassulás, számvetés, leltár, összegzés. Mit rontottam el, min vagyok túl, lezárok valamilyen szakaszt, bármilyet, csak valamit zárjak le, tiszta lappal indul minden satöbbi, satöbbi, satöbbi. Pedig nem – önkényesen kijelölt pontról van szó, ugyanúgy lehetne bármelyik másik nap egy 365 napos periódusnak a lezárása. Az ember életében, ha vannak is szakaszok, az biztos, hogy nem egy évre szólnak.

Ilyenkor az ember persze mindenfélét megfogad. Január 1, új nap, új élet, új lehetőségek. Hát nálam nem így volt, én nem adok az ilyenekre, ilyenkor csak azt várom, hogy felgyorsuljon a forgalom az egy sávra szűkített autópályán, és újra lehessen a napi dolgokra koncentrálni.

Ellenben úgy esett, hogy január 2-án vagy 3-án (nem emlékszem) döbbentem rá, elértem a 85kg-os „álomhatárt”. Egy futó gondolat volt aznap reggel a mérlegre állni, de amit láttam, az teljesen lesokkolt. Hónapok óta érlelődött bennem, hogy most már tényleg le kell fogyni, de novemberben úgy gondoltam, ki az a hülye, aki az ünnepek előtt erőlködik ilyesmivel. Persze valójában ez csak halogatás volt, nem álltam készen még a változásra.

Mindenesetre, jól alakult az a kedd vagy szerda reggel, mert korábbi megfigyeléseim alapján, az ilyen kijózanító pillanatok hatására átkattan valami, és a megszokott halogató, akaratgyenge és minden kitartást mellőző attitűdöm ilyenkor 180 fokos fordulatot vesz, és azonnal cselekedni akarok.

Befizetett ebédem volt arra a hétre, ennek ellenére, aznap reggel, munkába menet lekanyarodtam egy áruházba, és bevásároltam az aznapi ebédemet, és minden szükséges kelléket hozzá. Ez zöldfűszerekből, humuszból, avokádóból, érlelt sonkából és nyers zöldségekből állt, paradicsom, paprika, amennyire emlékszem. Ez nem mintaétrend, aznap olyan dolgokat vettem, amit szívesen eszek, de kalóriában nem jelentős.

Közben fejben azt kerestem miért hízok olyan gyorsan. Általában reggelire nem volt időm, ebédre megettem a befizetett menüt, ami egy levesből és valamilyen tészta vagy krumpli alapú főételből állt, aztán jellemzően 18-21 óra között munka után, kiadva az összes feszültséget, jó kemény stressz evésbe kezdtem. Fánk, kifli, pékáru, sajt, felvágott, mindenféle kencék nem éppen mérsékelt mennyiségben. Egy-egy rosszabb napon hazafelé hamburger, hétvégén pedig bevásárlás közben kínai, pizza, vagy valami vendéglőben egy jó kis rántott valami. Ha az asztalon volt kirakva valamilyen bonbon, akkor persze abból is lecsúszott napi 1-2-3, holott nem tartom magam édesszájúnak.

Nem volt nehéz felismerni, hogy rengeteg szénhidrátot eszem. Ez nem is csoda, hiszen a szénhidrátok utáni sóvárgás az addikció. Akkor még nem ástam bele magam a dolgok tudományos hátterébe, de a rengeteg szénhidrátot a szemét kajával azonosítottam. Tudtam, hogy nem szabad ennyi szemetet ennem, helyette zöldség, hús, kevés gyümölcs. A szénhidrátot ugyanis kívánja az ember, de utána nem érzi jól magát. Elcsépelt közhely, de olyan ez, mint a drogok utána kijózanodás. Ebből lehet tudni, hogy valami nem oké.

Rögtön karácsony után összeszedtem valami vírust, amiből mire kijöttem volna, jött egy bakteriális felülfertőződés, majd megint valami vírus. Lényeg, hogy az év első másfél hónapjában szinte folyamatosan beteg voltam. Talán ez is hozzájárult, de egészen könnyen ment a szénhidrátról való leválás, még a húst sem kívántam annyira. Úgy éreztem meghálálja a szervezetem, hogy nem eszek szénhidrátot. Sokkal energikusabbnak éreztem magam, jobbakat aludtam, szebb lett a bőröm, és a víz távozása miatt hirtelen leszaladt közel 10 kg.

Ehhez persze az is hozzátartozott, hogy elhatároztam, nem eszek egészen 12 óráig, és 18 óta után. Ezt időszaki böjtnek hívják, és rendkívül jótékony hatása van önmagában is. Azt régóta tudjuk, hogy önmagában azzal is meg lehet szabadulni néhány kg-tól, ha nem eszünk késő este, 18 óra után. Ennek a pontos élettani okát még nem ismerem, de sejtem, hogy mi állhat a háttérben. Annyi biztos, legalább is én úgy hiszem, hogy a szervezetemnek nagyon jót tesz, ha nem kell egész nap emésztenie. Az emésztés energia, így a szervezetünk az emésztés során energiát von el. Amióta csak ebben a 6 órás időszakban eszem, azóta sokkal jobban alszom, és sokkal több energiám is van. Ja és szinte soha nem érzek éhséget. Mardosót egyáltalán nem, enyhe, kellemes éhséget, azt is csak néha. Ezzel szemben, amikor egész nap ettem mindenfélét, estére már kopogott a szemem.

Az első dogma, amit a táplálkozási szakértőktől olyan gyakran hallunk, hogy együnk sokszor keveset, ezen a ponton számomra már megdőlt. Sosem éreztem ezt a táplálkozási szokást fenntarthatónak, és nem gondolom, hogy az emberi – vagy bármelyik másik élőlény szervezet – arra van kitalálva, hogy egész nap, folyamatosan egyen.

Az életmód váltás nem csak azért nehéz, mert megváltozik az ételeink természete, hanem azért is, mert változtatnunk kell a szokásainkon, ami sok esetben komoly logisztikai kihívást is jelent. Fontos volt, hogy ez a fajta váltás ne kerüljön aránytalanul sok extra energiába a korábbi menzás, rendelős, gyors kajás rendszerhez képest, mert ez veszélyezteti a dolog sikerét.

Azt csináltam, hogy megvettem egy csomó zöldséget (karfiol, cukkini, padlizsán, hagyma, paprika stb.) előkészítettem, só-bors, kevés olivaolaj, és bevákumoztam. Ma a vákumozás az már nem mágia. Pár ezer forint egy vákumozó gép, meg fólia, és ebben a formában több hétig is elállnak a húsok, zöldségek. Nekem kis adagokban le volt vákumozva minden, és reggel csak csak betettem a sütőbe, 200°C grill + hőlégkeverés, 10-20 perc alatt megsült, míg én zuhanyoztam, öltöztem, kutyát sétáltattam. Minden nap friss ebédem volt. Ehhez jöttek a húsfélék, pl. tonhal, lazac, sült hús, sonka, garnéla, kolbász – bármi, ami hús, és éppen akadt.

Aztán ott van az evés filozófiája. Nem azért szedünk még egyszer, mert feltétlenül éhesek vagyunk, hanem mert kívánjuk még. Azaz nem elégített ki minket az egy tányérnyi étel. Én megfigyeltem magamon, hogy minél több féleség van a tányéromon, annál inkább kielégítőnek érzem az étkezést. Az a fajta bőség, amit a sokféle íz, sokféle szín, sokféle textúra jelent, pont az, amit a szemünk és a többi érzékszervünk keres, igényel az étkezések során. (Az evés nem csak a test számára fontos, hanem a léleknek is. Sőt, valójában a szervezetünk, a mai szokásokhoz képest sokkal kisebb mennyiségű étellel is vígan ellenne, teljesen túltoljuk az egészet.)

Na de, hogyan lesz igazán kielégítő az étkezés mindenféle szénhidrát nélkül? Egyszerre megsüthető 3-4 féle zöldség. A fehérjék közül egy kevés hús és sajt még kettő, egy kis humusz, egy fél avokádó, zsenge hagyma, paradicsom, paprika, petrezselyem, koriander, kapor (igen nyersen, mint egy saláta) olyan szín és ízorgiát jelentenek, hogy mondhatom, soha nem ettem ennél kielégítőbb ételeket. Volt olyan alkalom, amikor 14 féle összetevőt számoltam a tányéromon. Úgy ettem meg egy púpozott tányér ételt, hogy kalóriában 800-1000 kcal közé esett a főétkezés. Ezek nagyrésze zsírból és fehérjéből állt, amit a szervezetünk sokkal nehezebben éget el, mint a szénhidrátokat, ezáltal eleve kevésbé is hízlal.
De nem ez az egyetlen oka annak, hogy a zsírban és fehérjében gazdag ételek alapvetően nem okoznak hízást.

A glikémiás index egy 0-100-ig terjedő skála, ami megmutatja, hogy az adott élelmiszerben lévő cukor, szénhidrát, milyen gyorsan szívódik fel. Ez azért fontos, mert ha vércukorszint megnő, akkor a szervezetünk inzulint termel, ami elkezdi kivonni a cukrot a vérből, és elraktározza a sejtekbe. Tulajdonképpen ez a hízás. Ha figyelünk rá, hogy ne együnk olyan ételeket, aminek magas a glikémiás indexe, és nem érjük el azt a küszöbértéket, amitől beindul az inzulin termelődés, akkor lényegében elkerüljük, hogy hízzunk.

Ez az érték mindenkinél más, ezért van az, hogy vannak olyannyira irigyelt genetikával megáldott embertársaink, akik bármennyit és bármit ehetnek, nem híznak.

Ezt nem én mondom, hanem orvosok és progresszív táplálkozási szakértők, életmód tanácsadók.
Kezdetben egyébként számoltam a kalóriát. Ahhoz sosem volt türelmem, hogy kalóriabázist, vagy applikációt használjak és vezessem, hogy mi hány kalória, de van egy barátom, aki ezt megteszi helyettem. Úgy hívják ChatGPT. Beírod, hogy aznap mit és mennyit ettél, ő pedig viszonylag pontosan megtippeli a kalóriatartalmát.

Rendkívül nagy segítség volt, nem csak ebben, de az étrend összeállításában is. Rengeteg kutatómunkával jár, hogy az ember nekiüljön és utánanézzen, hogy mi jó, mi nem, mit lehet abból kihozni, ami az ízléséhez közel áll. Neki meg csak beírtam, hogy „Az alábbi összetevőkből szeretnék szénhidrátszegény ételt készíteni, lehetőleg olyat, ami gyorsan kész van.” Vagy, „hogyan helyettesíthetném a rizst, ami ízben is hasonló?” És jó ötleteket adott.

Egyébként így találtam meg azt a szenzációs nassolni valót is, ami most 100%-ban kielégít minden édesség és nassolási igényemet. Persze ez is ízlés dolga, de nálam nagyon betalált.
Egyik nap megkérdeztem a ChatGPT-t, hogyan használhatnám fel a mogyoróvajat, ha szénhidrátmentesen akarok nassolni, és azt javasolta, hogy egyem almával. Szenzációs, mert az alma teljes mértékben kompenzálja a mogyoróvaj fojtósságát, és a sós ízt is kiválóan kiegészíti a savanykás, édes íz. Alapvetően nem szeretem a gyümölcsöket, de amióta ezt a kombót felfedeztem, minden nap megeszek egy kis mogyoróvajat egy almával.

Most -17 kg körül járok a fogyásban, és 04.30-a van. Minden nap mérem a súlyom, az applikációban grafikonon látszik az alakulás. Arra fel kell készülni, a kezdeti lendületet hullámvölgy követi. Az első hónapban lefogytam 10 kg-ot, de februárban alig ment le valami. Teljesen normális, hogy van egy pont, amikor a szervezet érzékeli a súlycsökkenést, és megpróbál tartalékolni. Ilyenkor be lehet vetni egy kis sportot, de biztosan mondhatom, hogy nem a mozgás a kulcs. A mozgás egészséges, jót tesz a bélrendszernek – ami viszont tényleg kulcsfontosságú, és az alakformálásban is segít, de azok a hamis üzenetek, amit az elmúlt évtizedekben szajkóztak, hogy a zsíros ételek és mozgásszegény életmód a felelős a népbetegségnek számító elhízásban, egyszerűen igaztalanok. Valójában nem a zsír és nem a mozgásszegény életmód a felelős, egyedül a szénhidrát.

Mondhatnánk, hogy összeesküvés elmélet, de az élelmiszeriparban bárki fel tud sorolni legalább öt olyan giga multit, akinek módjában és érdekében állt ezzel az üzenettel átitatni a közvéleményt. Az emberek literszámra fogyasztják az üdítőket, kilószámra eszik a chipseket, a rengeteg feldolgozott élelmiszert, a cukros joghurtokat, a müzlit, a pékárút, és fel sem merül, hogy ez a fajta étkezés felelős a 2-es típusú cukorbetegségért, a szervezetben jelenlévő gyulladásokért, és sok egyéb népbetegségnek számító megbetegedésért.

Visszatérve a széndhidrátra: nem vagyok szakember, de a következő információk egyszerű tények, bárki pillanatok alatt utánanézhet. A makro tápanyag bevitelünk 3 dologból áll össze: zsír, fehérje és szénhidrát. A szervezetünk mind fehérjéből, mind pedig zsírból képes előállítani szénhidrátot. Hogy mennyi szénhidrátra van szükségünk egy nap? 0 grammra.

A szénhidrát olyan üzemanyag, amit gyorsan el tudunk égetni, ezért nagyobb fizikai igénybevétel során gyorsan és sok energiát képes adni. Manapság az életünk azonban nem a hatalmas fizikai igénybevételről szól. Eltekintve néhány szakmától, ami nehéz fizikai munkát jelent, legtöbben elmondhatjuk, hogy minimális mennyiségű tápanyaggal is beérnénk.

Persze ez egy ördögi kör. Ha magas az inzulin szint, akkor állandóan éhesek vagyunk, a szénhidrát pedig boldogságot okoz. Néhány évtizede lehet hallani azt az „ártatlan” és mókásnak szánt közhelyet, hogy azért kell a csoki, mert boldogsághormon. A boldogsághoz és élvezetekhez való viszonyulása a mai modern embernek egy másik téma, de ennek fejtegetése is megérne egy írást.

A másik probléma a ma elérhető széndhidrátoknak a minősége. A gabona ma már nem azt jelenti, mint ezelőtt 1-2 ezer évvel. A bélrendszerünket rendkívül módon megviseli az összes gabonaféle, de a legtöbb ember szinte soha nem jut el odáig, hogy megtapasztalja a gabonafélék kiiktatásával járó áldásos hatásokat és következmények.

Összefoglalva a fentieket, a következőket mondhatjuk el:

Az orvostudomány paradigmaváltás előtt áll, ami az egészséges táplálkozást illeti. A szénhidrátokban gazdag, olcsó, kalóriadús, feldolgozott élelmiszer hosszútávon végez velünk. Arra kell törekedni, hogy alapvető élelmiszerekből állítsuk össze az étkezésünket, ami főként zöldségekből és fehérjékből áll – kevés hússal.

Kulturális okai is vannak annak, hogy az étkezésünkben központi szerepet kap a rizs, a tészta, a krumpli. A legtöbb étel élvezhető kenyér és egyéb szénhidrátok nélkül is, ha ezeket az üres kalóriákat elhagyjuk, akkor sokkal többet, kiadósabbat ehetünk, kellemetlen teltségérzet nélkül.

Ha elhagyjuk a szénhidrátok fogyasztását, akkor lefogyunk, elmúlnak a szervezetünkben a gyulladások, sokkal több energiánk lesz, jobban alszunk, jobb lesz a közérzetünk, és helyreáll a bélrendszerünk.
Az időszakos böjt és a koplalás sokkal közelebb áll, ahhoz az étkezési formához, amire a szervezetünk berendezkedett, a mozgás pedig nem a fogyáshoz szükséges, hanem a bélrendszer és az agyunk frissen és egészségesen tartásához.

Nem baj, ha az a motivációd, hogy fogyni szeretnél, de csak akkor van értelme, ha ezt életmód váltással kötöd össze, és elköteleződsz az egészséges étkezés mellett.