Az előző bejegyzésben szó volt néhány gyönyörű Ferrari-ról, most folytatom.

Kezdjük talán a 250 GTO-val. Ez egy homologizációs modell, vagyis azért építették ezeket az utcai autókat, hogy a GT sorozatban versenyezhessenek velük. Összesen 36 darab készült, így ez az egyik legritkább és legdrágább utcai Ferrari. 100 darabot kellett volna gyártaniuk, de Ferrari ezt megkerülte úgy, hogy nem sorozatosan számozta a modelleket, így elhitetve az FIA-val hogy megvan a 100db. A 250 SWB-re épül, Scaglietti tervezte a karosszériát. Természetesen V12, 3 liter, 300 lóerő. Youtube videók: [1] [2]

A következő a Dino 206 GT és 246 GT. Dino-nak azokat a Ferrarikat hívták, amik kevesebb mint 12 hengeresek voltak. Valamint a név utal Enzo Ferrari 24 éves korában elhunyt fiának nevére is, Alfredo-ra, akinek a beceneve Alfredino volt. Ez volt az első utcai középmotoros Ferrari, leszámítva a 250 LM-t. Ferrari-s mércével olcsó volt, V6-os motorja kevesebbet is fogyasztott mint a V12-esek, az egyre szigorúbb emissziós korlátoknak is jobban megfelelt, így ez tartotta életben a 70es években a márkát. Érdekes az Egyesült Államok autóiról mindenkinek a benzinzabáló, nagy V8-as autók jutnak eszébe, mégis ott annyival szigorúbbak voltak a környezetszennyezési korlátok, hogy az amerikai piacra szánt Ferrarik rendre gyengébbek voltak európai társaiknál, hogy tudják ezeket a korlátokat tartani. Kénytelenek voltak, mert ez volt az egyik legfontosabb piac számukra. Youtube videók: [1] [2]

A 70es évek végére a Lamborghini Countach, és az olcsóbb, de hasonló tudású 911 Turbo komolyan megszorongatták az akkori top modellt, az 512 BB-t. Egy olyan modell kellett, ami könnyebben vezethető, gazdagabban felszerelt, és megfelel a szigorú emissziós korlátoknak. Ez lett a Testarossa. 1984-től 1991-ig gyártották, utána két frissítést élt meg 1996-ig, 512 TR, és F512 M néven. Legjellegzetesebb az autó két oldalán végigfutó rácsok, ezek mögött voltak a hűtők. Az 512 BB-n elöl volt a hűtő, így a vízcsövek miatt rettenetesen melegedett az utastér. Először annak az 5 literes V12 motorját kapta meg, 390 lóerővel. 289 Km/h volt a végsebesség. Később már 428 Le és 314 Km/h-ra nőttek a számok. Ez a modell szerepelt a Miami Vice-ban, miután összetörték a Daytona replikát. Egy üldözés a sorozatból. Itt pedig a német autópályán egy Testarossa és egy 512 TR.

A következő részben jönnek a hardcore Ferrarik...