Beülök, a kényelmes bőrfotel körülölel. Elfordítom a kulcsot, a sor6 pedig halk duruzsolással adja tudtomra hogy életre kelt. A gyári Becker rádióból valami jófajta Depeche Mode vagy hasonló 80-as 90-es évekbeli zene szólna. Beteszem a váltót D-be. Lelépek a fékről, és a másfél tonna acél, fa, bőr elkezd gurulni. Beállítom a tempomatot 130-ra, és megyek egyenesen előre. Nem nézek hátra, nem érdekel a többi ember gondja, baja. Én nyugodt vagyok, mert egy csillag mögött ülök

Nincs mit tenni, ez már szerelem

A Mercedes-Benz W124-en kívül egy autó van ami hasonló reakciókat vált ki belőlem, a harmadik generációs Pontiac Firebird. De az csak kívülről tetszik, a csillagot viszont kívül belül imádom. Kedvencem a nagy krómmaszk, és mellette a szigorú, téglalap alakú lámpák (a facelift-es kisebb maszk és lekerekített lámpák már nem tetszenek annyira); valamint a hátsó ajtó és a csomagtartó közti enyhén felfelé ívelő vonal. Ami figyelembe véve hogy az egész autó szögletes, szerintem nagyon jópofa Belülről pedig azért tetszik, mert az egész olyan németesen pontos. Minden a helyén van, sehol egy idióta design elem, csak a szigorú, egyenes vonalak. Végre egy autó, amely olyan belülről, mint amilyen kívülről.

A német Mercedes-Benz Club oldalán minden adat megtalálható a W124-ről.

Ez a bejegyzés megjelent a másik blogomon is, ahol további videókat találtok a kocsiról.