Egy irodában az ebédidő majdnem akkora horderejű szociális esemény, mint a cigiszünet.
Számít, hogy kivel eszel és mit, mindenhol más a menő és nehéz eligazodni a közös étkezések útvesztőiben, de legalább egy teakonyha mindenhol akad.
Van azonban egy pár íratlan szabály, meg van néhány írott is, amit habzó szájjal szoktak kiragasztani a hűtőre. Ezeken általában az indokolatlan Comic Sans betűtípus használó próbálja képviselni a saját nézetét abban a tisztán filozófiai kérdésben, hogy mi tartozik a hűtő “közös” részébe és mi nem. A felcímkézés se segít, a mérgezést meg büntetik, marad hát a vértelen fenyegetés.
“Fura, nálunk az emberek elkezdtek neveket adni az élelmiszereknek a cég hűtőjében. Ma épp egy Kevin nevű szendvicset ettem.”
Népszerű irodai játék a használhatatlan kajadobozok stócolása. Akár évekig is eltarthat, mire rendesen megtelik velük az összes szekrény, bátran járuljunk hát hozzá a céges gyűjteményhez használt befőttesüvegekkel, ellötybölt műanyagtálcákkal, összehajtogatott alufóliadarabbal, nem passzoló doboztetőkkel vagy zacskóba gyűrt zacskókkal.
A misztikus vonalon említést érdemel a kóborbögre, ami minél jobban néz ki, annál biztosabban tök magától elkezd bolyongani az irodában. Néha itt-ott felbukkan, de az eredeti gazdája szinte sosem tudja újra befogni, még kör-emailekkel se.
Figyelem, az irodai ételeknek nem csak szavatossági ideje, de hatóideje is van. A fokhagymás lángosé pl. 2-3 óra, de irodai ételnek minősül az előző este elfogyasztott kétes frissességű kagylós heringsaláta vagy a chilis bab is.
Tipp:
Ügyeljünk a nüansznyi különbségekre, az ördög a részletekben rejlik. Nagyban befolyásolhatja a népszerűségedet, hogy a meetingen saját bögréből fogyasztod a meleg teát, vagy céges tányérról a zsírjára dermedt töltött káposztát.
Volt már ottfelejtett nagy jénai edény is, tetővel...
