Szombaton reggel indultunk Miskolcrol, gyujtojarat szedett ossze minket, majd egy nepligeti atszallast kovetoen Szeged fele vettuk az iranyt. Nagyjabol du 5 korul leptuk at a hatart, a szerbeknel meglepoen gyorsan ment, mind a be, mind a kilepes. Szerbia erdekes hely, eddig csak atutazoban voltam az orszagban, es ritkan nappal, igy volt alkalmam nezelodni, bambulni. Ami a legszembetunobb, hogy az utepitesekkel alig haladnak, latom aznem magyar sajatossag, viszont egyebkent rengeteg epitkezes folyik naluk. Barmerre neztunk, mindenhol munkagepek voltak. Amikor megalltunk egy egy benzinkuton (mol) akkor kedvesek, segitokeszek voltak. Hajnalra ertuk el a makedon hatart, ottma kevesbe mentek gordulekenyen a dolgok, befele 2 orat, kifele is majdnem annyit alltunk, es persze dolgozott a balkani mentalitas, szendvicset, uditot, sort jattoltunk, hatha gyorsitunk valamit a hataratlepesen. A szalamis szendot en ajanlottam fel, a buszsofor elmondasa szerint erre neg ok sem voltak felkeszulve, nem ugy mint a sorre, pedig levezettek mar par ezer kilometert. Itt jegyzem meg, hogy csak szemelyi igazolvannyal utaztunk, mar nem kernek utlevelet a volt Jugoszlav orszagokban. Tobbszor voltam mar Gorogorszagban, de most tunt fel igazan, mennyire koszos, szemetes itt minden, az ut szelen sokkal tobb eldobalt zacsi, papir stb van, mint az elozo ket orszagban. Ugyanakkor nagyon szep is, az autopalyakelvalasztasaban, es a leallosavok mellett leander no. Thesszaloniki mellett jottunk el, sosem lattam meg a varost, lenyugozo volt, penteken remelem jobban megismerem. Amikor kiertunk a Szithonia felszigetre az amulas folytatodott, nem gyoztem kapkodni a fejem, pedig mar faradt es elcsigazott voltam. Ideertunk, kicuccoltunk, azota pedig elvezzuk a nyarat es a tengert. Ma mentunk volna a goa parta evezni, de a nagy hullamok miatt, a delelotti es a delutani is elmaradt, cserebe hullamlovagolhttunk a tengeren.