Sosem voltam igazán nagy könyvolvasó.
Gyerekkoromban egy-két kötelezőt ledaráltam, illetve később tiniként néhány slágerkönyvet olvastam főleg.
Aztán később inkább újságot, cikkeket, olykor-olykor valamilyen szakirodalmat, esetleg rövidebb kiterjedésű dolgokat olvastam, viszont ezeket rendszeresen. Ahogy azóta is olvasok napi szinten online, nem is keveset. Gyakran előfordult, hogy elkezdtem egy könyvet ami nem kötött le annyira, hogy ne tudjam letenni, így szépen lassan egyre ritkábban láttam hozzá, míg teljesen abbamaradt az olvasása.
És így történt a legutolsó kezembe került - egyébként egyáltalán nem nehéz - olvasmánnyal, Zsiga Henrik - Óceánok szolgája, avagy luxushajón dolgoztam című írásával is. Félre tettem, hosszú hónapokra, aztán nyár elején ismét kezembe került. És akkor eldöntöttem, hogy ezt a nyamvadt pár oldalt, ha törik, ha szakad el fogom olvasni. És el is olvastam.
Azóta pedig már a harmadik könyvet olvasom. Azt hiszem kezdek belelendülni.
Jól nyomod.Nekem régebben volt, hogy egy könyv/nap volt az adagom, persze nem A háború és béke kaliber. 
Bár egyszer abba is belekezdtem, de az még rajtam is kifogott.
XXX
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
