A melóhelyemen a kijelölt dohányzó helyet vastagon belepi a galambszar, mivel az udvaron van. A padot, a csikktartót és mindent körülötte. Egy kollégám távcsöves légpuskával szokta őket lövöldözni túlórában. Nem céloz túl jól mert egyre vastagabb a galambszar és persze senki sem takarítja le. Igaz, minek ha 5 perc múlva megint rá pakol egy szeretet csomagot valamelyik dög.
Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.
