na akkor én is panaszkodok egy kört:
-idősek: oké, hogy öreg, de ha teljesen véletlenül nem adom át a helyem akármiért, akkor nem azt kell feltételezni rólam, hogy köcsög focihuligán vagyok, hanem lehet, hogy nekem is fáj valamim, szimplán nem reklámozom.
kb egy éve volt, hogy jó pár napig (máig ismeretlen okból) nagyon fájt a bal lábfejem. ráállni alig tudtam, de ugye iskolába járni, egyéb dolgokat intézni muszáj. ülök a trolin, felszáll egy idős házaspár, férfi leül mellém, a nő meg felhangon nekiáll sápítozni, hogy milyen ez a mai fiatalság, hogy nem adjuk át a helyet, blablabla... ekkor előadtam, neki, hogy "mászorri, de épp nagyon fájok, és azért" persze rögtön nekiállt mentegetőzni, hogy ő nem pont rám gondolt, és etc, etc... na persze...

-idősek mégegyszer: aki gyorsabban képes nálam futni az ülőhelyért, az ne sírjon nekem, ha állnia kell... komolyan némelyek koruknak ellentmondó sebességgel képesek szinte felrepülni a troli/busz/villamosra.
helyszín: Szeged - Mars tér. Idős bácsika, 0.0001 km/h sebességgel közlekedik, járókerettel. amikor meglátta, hogy már benn áll a busz, amivel menni szeretne, egyszerűen fölkapta a járókeretet, és odafutott. kissé illúzióromboló volt.

-mindegymilyen korosztály: amikor jön, hogy adjam át a helyemet, mert ő pont oda akar leülni. nem baj, hogy ha még 3 lépést hátrébb ballagna, akkor onnantól gyakorlatilag üres a jármű...
erre is van a példám, ami egy cigány nő+gyerekei és haverom közt esett meg, gondolom nem kell részletesen leírnom. kellett volna nekik a hely, haver meg inkább odaadta, csak csöndben legyenek

-zenét hallgatók: megfigyeléseim szerint ennek is van egy, pontosabban kettő jól körülhatárolható rétege.
egyik a diszkópatkány tizenéves alkoholista-kezdemények, akik telefonon hallgatják a legújabb tücc-tüccöt.
másik a tizen-huszonéves cigányok közül kerül ki, akik meg saját kultúrájuk zenéjét hallgatják.
mind a kettőt nagyon tudom utálni. franc se kíváncsi rá. mit szólnának, hogy én hallgatnék Devin Townsendet a buszon? még jó, hogy csak egy Nokia 3510nek vagyok a boldog tulajdonosa, azt is évek óta némítva használom, így is tudom, ha keres valaki

erről jut eszembe, egy speciális idegesítési forma, mely egyrészt csak osztálykirándulásokon fordult elő, úgy az ezredforduló környékén, de szerencsére már kihalt. (vagy én nem osztálykirándulok már)
ez pedig az akkoriban nagyon elterjedőfélben lévő mobiltelefonok akkor még bőven egyszólamú csengőhangjainak végighallgatása.

nGabor: hogyan lehet leülés után 16 másodperccel már aludni (nem szimulálni, aludni!), majd leszállás előtt 23 másodperccel frissen, nagyjából kipihenten felébredni. - ezt nekem is sikerült kifejleszteni. Busz elindul Szegedről, még a villamosremízre emlékszek, hogy elmentünk mellette/fölötte, aztán hirtelen Kiskőrös előtt vagyunk a laktanya mellett, és készülődhetek, mert mindjárt otthon vagyok

[ Szerkesztve ]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data