Bevallhatod, nem fogunk elítélni.

"nincs rá lezsóidő"

Viccet félretéve miről is van szó?

"nincs rá lezsóidő"

Semmi másról, csak tisztán arról, ahogy az ember megéli az igazságot. Legyen az élet bármely területén. Szívesebben fordul el tőle, szívesen dob rá fátylat, szívesen söpri az ágy alá, mintsem nézzen vele farkasszemet, tapasztalja meg.

Az igazság örök életű és ahogy Szent Ágoston is megmondta: nem kell azt megvédeni, mert bármennyire is megakarják fojtani, eltörölni a Föld színéről, az mindig, újra és újra felbukkan különböző formákban, különböző emberek által.

Ha valaki igaz életet él, akkor semmi és senki nem bánthatja többé, nem okozható neki fájdalom. Aki így él és valaki megpróbál fájdalmat okozni neki, akkor csak mosolyog, mert tudja, hogy azaz ember aki vele szemben áll, valójában önmagát támadja.

Végül pedig gondolatébresztőnek: sosem az igazságot támadják, hanem azt, aki az igazságot hirdeti. Ez pontosan azért van, amit fentebb írtam: szembenézni vele nagyon kevesen mernek. Gyengének lenni jóval könnyebb, mint erősnek.

[ Szerkesztve ]

Gondolkodtam, hogy belefolyjak a beszélgetésbe vagy sem.
Aztán egy kör beszélgetés mellett döntöttem.

Kezdjük a végéről.

"sosem az igazságot támadják, hanem azt, aki az igazságot hirdeti."

Ez egy tökéletes álláspont.
Aki mellettem szól, az a kimondott igazságot erősíti.
Aki ellenem szól, az is a kimondott igazságot erősíti, hiszen engem támadt.
Kikezdhetetlen logika.

" ahogy az ember megéli az igazságot."
Egy objektív vagy egy szubjektív dolog az igazság. Egyáltalán mi az igazság és hogyan ismerhető fel?

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Az igazság akkor ismerhető fel, ha az ember képes felismerni az egójának létezését és attól el tudja választani valódi önmagát.

Az igazságot sosem a racionalitások talaján lehet felismerni, nem az ész, az elme mutatja meg, ismeri fel. Hiszen az maga az egó, annak a forrása.

Az igazság érzelmek útján lelhető fel. Ergo, a lélek tudatja velünk. Ugyanis lélek = érzések, érzelmek. Az agyunk, az elménk csak annyit tud, amennyit az eddig élt életünk során a környezetből megismert. Annyi idős, ahány évesek mi magunk vagyunk. Ezzel szemben belül ott van egy olyan "lény", aki örökké él, mindig is élt és mindig élni fog. Ami azt jelenti, hogy nincs olyan dolog bennünk, amit mi ne tudnánk. Minden igazságot tudunk a világról, mégsem szánunk semennyi időt az életünkből, hogy ezt ne csak ismerjük, hanem gyakoroljuk is. Maga a lélek kérdése pedig már egyáltalán nem kérdés, a tudomány számára sem. A lélek megléte többé nem csak valami ezoterikus, spirituális katyvasz, amit vagy elhisz valaki vagy nem. Hanem tény. Annak ellenére is, hogy nem mérhető, sem látható.

Például mindenki tudja, hogy a szeretet képes megváltoztatni mindent. Nem csak tudjuk, hanem érezzük is. A mindennapokban mégsem teszünk semmit, hogy a feltételek nélkül szeretetet gyakoroljuk azokkal szemben is, akiket mondjuk gyűlölünk, de minimum utálattal tekintünk rá. De ez csak egy példa.

Ha azt mondom neked, hogy a Föld népességének több, mint 90%-a mocskos, méreggel teli testben él és fogalma sincs arról, milyen tiszta testben élni, akkor én nem csak a saját igazságomat mondom neked, ami vélhetően neked derogál és akár inzultusként is éled meg. Hiszen téged is bele foglaltalak. Ez egyben egy univerzális igazság is (lásd alább), mert mindenkire igaz. Mivel én már megtapasztaltam ezért a sajátomnak is tekintem. Amikor szembe jött velem, akkor éreztem, hogy ez egy igazság és úgy döntöttem tudni is akarom. Ma már tudom, mert nem fordultam el tőle, hanem hallgattam az érzéseimre.

Mindenkinek van igazsága, ugyanakkor vannak univerzális igazságok is, amelyek minden emberi lényre ugyanúgy érvényesek. Csak a lépték más. Mindenkinek van egy világa, ugyanakkor van egy világ ami mindannyiunkat körülvesz.

Rogton ezutan el kezdhetsz gondolkodni, hogy mi is az igazsag? Van egy altalad gondolt igazsag, ami nem feltetlen ugy van ahogy gondolod. Szoval az igazsagot is lehet kutatni egy eleten at.

Szerintem az igazsag az csak az ember fejeben krealt fogalom, megfoghatatlan a letezese es a valosagtartalma is.

[ Szerkesztve ]

Bevallom első olvasatra kicsit megkeveredtem. Különválasztanám az igazság kifejezést attól amit Te megpróbáltál vele megjelölni.
Számomra az igazság a valóságot, a ferdítésektől, hazugságoktól megtisztított (vagy szerencsés esetben azoktól be sem szennyezett) tényt jelenti.
Az amit te igazságnak nevezel nekem inkább tűnik a valódi énünknek, nem annak amilyenek szeretnénk lenni, vagy amilyennek mutatjuk magunkat.
Hanem az amelyik lényünk legeldugottabb zugában lapul és a valódi irányítást gyakorolja. Evvel a rejtőző, valódi énünkkel nehéz szembenézni, szembesülni vele, milyen emberek is vagyunk mi valójában.
Nagyon sok ember - mondhatni - gondolkodás nélkül, ösztönösen éli az életét, sodródik az árral(én is így éltem sokáig).
De szerintem mindenki számára eljön a pillanat amikor szembesül önnön valódi lényével - a te olvasatodban az igazsággal.
Nem feltétlenül drámai villámcsapásszerű megvilágosodásra gondolok. Sokak fiatalkoruktól kezdve tudatosan vizsgálják ezt a valódi énjüket, próbálnak általa élni.
Ők szerintem szerencsés emberek, akik meg tudják tenni azt amit úgy fogalmaztál meg, hogy az igazság belülről áramlik kifelé - HA - szabad utat enged neki az egó.
Aki aszerint tud élni, azt tudja kifelé mutatni amit legbelül érez és gondol, az az én szememben magasabb osztályba lépett az élet végtelen iskolájában.
Sokunknak azonban sokáig, akár az életünk végéig eszébe sem jut ezen gondolkodni, élünk(és viselkedünk) a környezetünk által elvárt sablonok szerint, megfeledkezve arról, hogy kik is vagyunk valójában és mit akarunk!
Én is nagyon sokáig így éltem míg szép lassan megszólalt belül az a bizonyos hang(nem - nem Mr Hyde ) és szép lassan tudatára ébredtem önmagamnak.
Nagyon nehéz dolog szembenézni avval, hogy milyen érzések, gondolatok vezérelnek valójában és még nehezebb ezek tudatában változtatni az életünkön.
Szerintem sokan vannak akik csak a haláluk pillanatában vonják meg a mérleget egy szemvillanás alatt: hogyan éltem? hogyan élhettem volna? szerettem? szerettek? ez voltam én, vagy csak színház volt az életem?
De nekünk sem könnyebb akik szembenéztünk már a valósággal, megmérettünk , könnyűnek találtattunk, de tovább kell - és lehet - küzdenünk önmagunkkal és a világgal.
Lehet csak értelmezési különbség van kettőnk közt(ami nem baj), de amiről írtál nekem ezek a dolgok jutottak eszembe de nem feltétlenül az igazság címszó alatt.

Valóság nincs, te nem létezel, az élet csak álom, ne ébredj fel - Udvari Zenemágus ( :L topic)

Köszönöm, hogy írtál.

Érdekes, hogy mindenkit az igazság definiálása érdekel a legjobban, ami szerintem nem kardinális kérdés. A fő kérdés, hogy ki miként kezeli azt, ha vele szembe jön és megérzi, hogy: ez az. Mert sokan hiába találkoznak vele, egyszerűen elfordulnak tőle, mert az kényelmesebb, könnyebb.

Az embereknek a Természettel, Istennel és Univerzummal való kapcsolatot kell visszaállítani és ez minden problémát meg fog oldani a Földön. Ehhez nem kell senki más, csak saját magunk.

Bár messze nem vagyok vallásos teljesen egyetértek a mondanivalód lényegével.

Valóság nincs, te nem létezel, az élet csak álom, ne ébredj fel - Udvari Zenemágus ( :L topic)

Érdekes ahogy fogalmaztál Bár az "Isten" szót használtam, nem vagyok vallásos. Sőt, bizonyos aspektusai a vallásoknak megvetendőek a számomra. Ezért jobb szeretem használni az "Univerzális Intellgiencia" kifejezést, mert az jobban elhelyezi az álláspontomat ezen a témán belül.

A végén még kiderül, hogy nagyon egy húron pendülünk:
Én úgy gondolom, hogy a világot mi emberek formáljuk azzá ami. Mindnyájan a saját életünket alakítjuk, de ezek a leheletnyi pókhálószálacskák adódnak össze a nagy egésszé - számomra ez az Univerzális Intelligencia. A vallásokra és a köréjük épült egyházakra én mindig egymástól elválasztva tekintek. Az egyházakról inkább nem mondanék véleményt(a hallgatás is tud sokatmondó lenni). A vallások sem a szívem csücskei de úgy gondolom szükség van rájuk azoknak az embereknek akik nem tudnak saját világképet felállítani maguknak.

Valóság nincs, te nem létezel, az élet csak álom, ne ébredj fel - Udvari Zenemágus ( :L topic)

Jól gondolod. Társteremtők vagyunk, elég sok síkon. Ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezünk, mint az UI, csak a lépték kisebb. Míg ő/az Mindent teremtett, addig mi itt a Földön tesszük kisebb játszótéren (direk használtam ezt a szót, mert valójában tényleg az). Egyszer a kollektív tudat által az egész bolygóra, majd egyéni tudat által a saját "világunkat", helyesebben életünket. Az is teremt, aki nem tudatosan teremt. Mindenki a saját életéért, annak eredményességéért vagy ellenkezőjéért felel. Az, hogy nem tudunk róla (vagy nem akarunk róla tudni), attól a rendszer még szépen működik. És nagyon jól kihasználhatóak az Univerzum energiái, ha valaki össze tud kapcsolódni azzal.

Az UI nem avatkozik be semmibe, csak megfigyel, illetve a mi társteremtéseink által tapasztal(ja, hogy milyen Teremtőnek lenni). Mi is tapasztalni vagyunk itt. Ez nekünk lett létrehozva, hogy beteljesedhessünk kétszeresen: egyszer más dimenzióban, mint lélek, másrészt itt a bolygón manifesztálódva, emberként. Ezzel zárul a kör és alkot örökkévalóságot.

Jézus például mindkét minőséget hordozta. Lélek is volt és hús-vér ember is. Isten és ember egy személyben - így szebb. Azért jött el, hogy ráébredjünk: ezek vagyunk mi. Mindenki Jézus Krisztus. Ezt tanította. Persze aki oda akar jutni, annak tennie kell érte. Mind testében, mind lelkében.

De ez már más téma!

Szép a pókháló hasonlatod. Pontosan így van. Energiaszálak szövik át az Univerzum minden szegletét. Ezeket lehet "pengetni" ergo teremteni vele itt a Földön. Bármit. Valójában az Univerzum egy gigantikus adathalmaz, maga a végtelen "internet". Le lehet belőle tölteni, azt amit csak akarsz. Kérdés: tudod-e miként lehet?

Tetszik a vallásokról fogalmazott véleményed is. Én viszont nem mennék bele a fejtegetésébe, mert indulatokat szülhet Arra pedig nincs szükségünk

Valóság nincs, te nem létezel, az élet csak álom, ne ébredj fel - Udvari Zenemágus ( :L topic)