Az „Éti” a falun természetes ragadványnév. A fivéreknél hagyott autókból, lévén mind eredeti NDK-s alkatrészekkel teli, jó állapotú volt, hamarosan annyi tőkét kovácsoltak, hogy maguk kezébe vehették addig elég lankadt életjeleket mutató sorsukat. Innentől fogva futotta már feketén dolgozó napszámosokra, és zsákszámra adták le az addig csak maguk gyűjtögette csigákat, békákat, hasonszőrű csúszómászó dögöket, amikből helyben bőviben voltak, szempillarepdeső örömére mind a francia gourmandnyájnak, mind a közvetítő magyar államnak.

„- Most mirajtunk a sor!”

A Társadalom arcába vágott merész kihívás első tetteként pedig a házat birtokló Éti-ikrek valamelyikére bízták magukat. Ők pedig nem okoztak csalódást, de szívesen fogadtak el paraszolvenciát.

Még elébb macskákkal is foglalkoztak, szigorúan fedőtevénységként, de ez hamar erős visszatetszést szült a falubéliekben, mert a patkányokat, egereket arrafelé kevésbé szerették, mint elásni a fölös kölyköket. Ha pedig nincs macska, van egér, és volt még több, a cicákat sírva visszakövetelő gyerek, akik hamar elfelejtették a cserecsokit. Valami indokot pedig mégis fel kellett mutatni, miért is fogadnak annyi Itáliából hazánkba szakadt vendéget.

[ Szerkesztve ]

𝕧𝕒𝕡𝕖 bemutatók, kedvezmények: facebook.com/Dan1el1031