Adatkommunikáció, akksi, epilógus
Adatkommunikáció, akksi, epilógus
Miután az Androidban követelmény, nem ér váratlanul a WiFi modul, amely b/g/n, tehát bárhol műkszik (sic). Ha mindenáron akarunk netezni, van UMTS, maximum 7,2 Mbps sebességgel, valamint a GSM modul négysávos. A Bluetooth A2DP-képes, és 2.1-es modul. Van hotspot funkció, tehát ha nagyon jófejek vagyunk, tudunk netet osztani. Ha akarunk.
Az akkumulátor 1150 mAh teljesítményű, nemigen vagyunk eleresztve. Az egy napot ettől függetlenül hozza, hivatalosan 300 óra készenléti, 16 óra 2G, 7,5 óra 3G hálózaton csüngés a teljesítmény, de ezek, mint úgy általában, csak tájékoztató jellegű adatok.
Ezzel el is érkeztünk a teszt végére,vés valami konklúziót kéne írnom. Nem kell félni, meg is teszem. A helyzet az, hogy amire ez a telefon ki lett találva, arra tökéletesen megfelel. Az alapkoncepció az, hogy a lehető legkisebb összegért a legszükségesebbet adjuk, hogy az Android hétköznapi használatára megfelelő legyen. Ezt teljes mértékig sikerült is megtenni. Így csináltak egy olyan telefont, ami legfeljebb 22.000 forintba kerül a Vodafone-nál, és potenciális első mobil. És még mielőtt a szúrós szakmai szemmel olvasó, négymagos processzorokon szocializálódott közönség (és ezt ne tessék lenézésnek venni) helyből leszólná, hogy ez lassú/gyenge kijelzőjű/nem fut rajta a GTA/vanennéljobbkínából (megfelelő rész aláhúzandó), a készülék főleg fiataloknak készült, akiknek teljesen megfelelő a teljesítmény, és akik akár a zsebpénzükből is meg tudják venni, vagy esetleg karácsonyra/szülinapra/ballagásra ezt kérhetik, és a szülőket sem terheli meg.
Mindent összevetve, az összeszerelési minőség, a hardveres/szoftveres oldal, és a célcsoport igényeit összevetvén, a hibák függvényében a Vodafone Smart II tőlem 10-ből 7 pontot kap.
