BESZÉLGETÉS, MUTATÓ NÉVMÁSOK, TOVÁBBI NYELVTAN

Példa rövid beszélgetés

A: Konnichi wa. Watashi wa Kurosaki Ichigo desu. | Jó napot kívánok. Az én nevem Kurosaki Ichigo.
B: Konnichi wa. (Watashi wa) Kuchiki Rukia desu. Hajimemashite. | Jó napot kívánok. (Én) Kuchiki Rukia vagyok. Örülök, hogy megismerhetem.

Ez egy tipikus beszélgetés, ha két ember először találkozik. A "hajimemashite"-t fontos, hogy csak első találkozáskor szabad használni (magyarban se mondjuk mindig xy-nak amikor találkozunk vele, hogy örülök, hogy megismerhetem ;) )

A: Anata wa Kurosaki-san desu ka? | Ön Kurosaki úr?
B: Hai, (watashi wa) Kurosaki desu. | Igen, (én) Kurosaki vagyok.

A: Anata wa Uruhara-san desu ka? | Ön Uruhara úr?
B: Hai, sō desu. | Igen, úgy van.

A: Genki desu ka? | Jól vagy?
B: Hai, genki desu. | Igen, jól.

Megszólítások

A japánok az alábbi megszólításokat szokták (a legtöbb esetben) használni. Figyelem! Ha magadról vagy családodról beszélsz, nem használsz megszólítást! Saját és családtagjaidon kívül csak akkor szabad elhagyni, hogyha nagyon jóban vagy az illetővel, különben tiszteletlenség jele lenne.

-san: Az alap "Úr"/"Hölgy" megszólítás, nemtől független. Felnőttek (vagy néha fiatalok) használják velük egy szinten levők megszólítására. E mellett a tisztelet jele is.

-chan: Úgy is mondhatjuk, hogy ez az alap "cuki" megszólítás. Alapvetően kisebb gyerekek vagy fiatal lányok nevei után teszik ki; néha szerelmesek is használják egymás megszólításakor.

-kun: Általánosan a beszélővel egy szinten (vagy picit lentebb) levő, fiatal fiú megszólítására használják.

-sama: Nagy tiszteletet kifejező megszólítás. Akkor használják, ha rendkívül illedelmes akar lenni valaki, de inkább a beszélő felett sokkal magasabban álló személyek megszólításakor (királyok, lordok, istenek). Mai japán nyelvben ritkán fordul elő, inkább már csak anime-ban. Pl, ha valaki Istenhez imádkozik, akkor "Kami-sama"-ként szólítja meg. (Kami=isten) Vagy mint a Bleach-ben az Espada, Aizen-sama ként szólítják meg Aizen-t.

-dono: Ritkán használt, a -sama hoz hasonlóan tisztelet jele.

-sempai: Szokás szerint a beszélő azt az embert szólítja meg így, aki egy csoportba tartozik vele, viszont nála már többet ért el, például középiskolában az elsőéves a végzős diákot.

-kouhai: A "senpai" ellentettje.

-sensei: Jelentése "tanító". Diákok a tanáraikat így szólítják meg. Használhatják tiszteletre méltó, magas iskolai képzettséggel rendelkező személyek megszólítására is, pl professzorokéra.
Ez a mondat: "Konnichi wa, Sensei!" tehát nem feltétlenül azt jelenti, hogy "Jó reggelt Tanár Úr/Nő", hanem azt is jelentheti, hogy "Jó reggelt, professzor!".

A japánok is a magyarokéhoz hasonló sorrendben írják és mondják a nevüket, tehát "családnév+utónév" és nem cserélik fel a kettőt, mint sok más országban.

Mutató névmások

Figyeljük meg a táblázatot, melyből kitűnik, hogy a közelre, távolabbra, távolra mutató névmások, határozók, valamint ezekhez csatlakozó kérdő névmások rendszert alkotnak. A "ko"-val kezdődők mindig a beszélőhöz közeli, a "so"-val kezdődőek a beszélgető partnerhez közelebbi, az "a"-val kezdőek pedig mindkettőjüktől távol eső tárgyra, személyre utalnak. A "do"-val kezdődő névmások a megfelelő kérdő alakot jelölik.

Példák:

Kore wa katana desu. Ez egy kard. (katana=kard)
Are wa mado desu. Amaz ablak. (mado=ablak)

Anohito wa dare desu ka? Ő (amott az az ember) kicsoda? (dare=ki,kicsoda, másik, illedelmesebb megfelelője a "donata")
Anohito wa Abarai-san desu. Amott az az ember Abarai úr.

Az "ano" esetében a beszélők kölcsönösen tudják, hogy kiről, miről beszélnek (távolságtól független jelölés).

anohito = amaz az ember
konohito = ez az ember
sonohito = az az ember

A harmadik személyű személynévmást kifejezhetjük úgy is, ha a "hito" (ember) helyett a "kata" (ő, személy) szót alkalmazzuk. Ez udvariasabb és tisztelet tudóbb, ha egy harmadik személyre mutatunk rá, sok helyen inkább ezt tanácsolják használni.
- Ano kata wa Yamamoto-san desu.
- Kono kata wa Yamamoto-san desu.
- Sono kata wa Yamamoto-san desu.

A és B
Az "és" funkció a "to" szó látja el, re rendszerint csak akkor, ha két és nem több azonos mondatrész kerül összekötésre.

Nemzetiségek megjelölése

A japán nyelvben a nemzetiséget az esetek többségében az illető ország japán megnevezése után a "jin" (ember) szó hozzáadásával jelöljük, nemtől függetlenül. Hito is igaz, hogy embert jelent, de nem használható ebben az esetben, csak a jin. Sőt a "nin" is embert jelent, viszont azt meg pl emberek megszámlálásakor kell használni :)

Figyelem! A "jin"-es szavak nem használhatók arra, hogy ha például megkérdezik, hogy "Milyen nyelven beszélsz?", akkor azt válaszolod, hogy "Hangarijin" (magyarul), mert Hangarijin az nem a nyelvre utal, hogy magyar, hanem személy/tárgy származási országára. Ha nyelvre akarsz utalni, akkor nem "jin"-t kell tenni az ország végére, hanem "go" szót. Tehát magyar (nyelv)=Hangarigo!
Olyan nyelv nincs, hogy "angliai" vagy "amerikai", ezért nincs is olyan szó, hogy "Igrisugo" vagy "Amerikago", helyettük "eigo" van, eigo jelenti az angol-t, mint nyelvet.

Japánban járva két mondat, ami hasznos lehet:
1) Anata wa eigo o hanashi masu ka. Tud beszélni angolul? (hanashi=beszélni, masu-ról meg majd később)
A japán emberek között nagyon sokan nem beszélnek angolul és nagy arányban nagyon félénkek, ezért ha utcán leszólítanál egy idegent és angolul megkérdeznéd "Could you please tell me where is xy?", ha meg is érti, nagy eséllyel nem válaszol vissza. Egy másik hasznos mondat:
2) Nihongo wakarimasen. Nem értek japánul. A "wakarimasen", a "wakari" (megérteni) tagadása, a tagadásról is majd később. Ha már említettem, a wakarimasen-t, abban az esetben is használható, ha feltesznek egy kérdést és az illető nem tudja rá a választ, akkor "wakarimasen" jelzi, hogy "Nem tudom".

"o"
A japánban az "o" betűnek több funkciója is van. Az egyik, hogy ha betesszük egy szó elé, akkor tiszteletteljesebbé tesszük az adott szót, például: az anya "kasan", az "o" betűt elé írva "okasan" lesz belőle, amivel a beszélő nagyobb tisztelettel fejezi ki.

Másik funkciója, hogy nyelvtani jelző, ami a mondat tárgyát jelöli. Fenti "Tud beszélni angolul?" mondatban az "eigo" után írva jelöli, hogy a mondat tárgya az "angolul". Úgy is mondhatjuk, hogy a közvetlen tárgyat jelöli. Még egy példa:
Kinou eiga o mimashita. Tegnap filmet néztem. (kinou=tegnap, eiga=film, mimashita=a miru, azaz a nézni, látni, múltidős alakja)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!