Bevezetés

Az idei év slágerének ígérkezik az „okosóra”, ami egy Bluetooth-os kiegészítő telefonokhoz. Az ötlet nem új, sőt, az évek során számos formában találkozhattunk vele, a kínai teljes értékű óratelefonoktól a Sony SmartWatch-on át a MOTOACTV és a 6. generációs iPod nano-ig.
Ezen eszközök közös jellemzője azonban a gyors lemerülés és a körülményes használat volt, karórának egyik sem ideális. Az alapvetően hibás felfogás, hogy az okosórának egy önálló számítógépnek kell lennie a csuklón. Ez a gondolat talán a 80-as 90-es évek internet előtti ideájából származik, amikor David Hasselhoff a karóráján videotelefonált.

Nem, az okosórának nem önmagában kell okosnak lennie, hanem okosan kell beilleszkednie a mindennapjainkba. Ki akar a karórájáról zenét hallgatni? Ki akar a csuklóját kifacsarva fotózni? Ki akar akár csak két szónál többet bepötyögni egy bélyegnyi kijelzőn, ha közben végig ott lapul a zsebében egy mobiltelefon?

A Pebble ezen a téren hozott újat a piacra, méghozzá meglehetősen rendhagyó módon.

Nem lehet a Pebble-ről írni a Kickstarter megemlítése nélkül. Bár az óra mostanra kereskedelmi forgalomban is kapható, mindenképp érdemes végignézni piacra kerülésének útját is.
A Pebble Eric Migicovsky koncepcióján alapul, egy olyan karórát képzelt el, ami képes üzeneteket megjeleníteni egy telefonról. Migicovsky először egy startupoknak kiírt pályázaton indult és sikerült is összegyűjtenie 375 000 dollárt, de ez sajnos kevés volt az induláshoz. További befektetők hiányában Migicovsky cége, a Pebble Technologies végül 2012. április 11-én a Kickstarterhez fordult.

A project pillanatokon belül a Kickstarter legsikeresebb kampányává vált, az eleinte igényelt $100 000 pár nap alatt megvolt, és végül 30 nap alatt ennek százszorosa, $10 000 000 jött össze. A gyártással már gondok adódtak, a megvalósítás sokat csúszott és a kész SDK-ra a mai napig várunk, de mostanra sokan megkapták a Pebble órájukat.

Köztük én is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!