Próba szerencse
Szentigaz, egy mázli volt, hogy véletlenül megvettem ezt a cuccot, mert tökre rajongok érte. Ahogyan azt a többségetek tudja is, egy céltudatos vásárlást mindig megelőz egy alapos utánajárás, hogy a legmegfelelőbb döntést hozzuk, így nagyon ritkán érnek pozitív csalódások, ha Kínából vásárolunk. A kínaiak azt is ráírják, amit nem tud, és örülni kell, ha a description felét tudja, és tényleg működik a cucc.
Az tehát elég ritka, hogy egy kütyüben pozitívan csalódjunk, meglepődjünk a képességén. Most ugyan nem volt meg az alapos utánajárás, de én azért meglepődtem azon, hogy mit kaptam ennyi pénzért.
Előkaptam a THL-em töltőadapterét, bedugtam a tápkábelt, aztán a HDMI-t, és rögtön ciklámen fényben pompázott az elején a kis csík, jelezve, hogy KITT aktív (tudjátok, a hős Michael Knight legjobb barátja), és várja a parancsaimat. A monitort átkapcsoltam a másik HDMI bemenetre, mert az elsőn ugye a gépem volt. Rögtön láttam is valamiféle indítóképernyőt, nemsokára beszúrom a képekhez vezető linket, de előbb figyeljetek még egy kicsit.
Letöltöttem az appot a Play Áruházból (elérhető egyébként Androidra, Windowsra, iOS-re, és Mac-re is állítólag), majd az utasítást követve megkerestem a Wi-Fi hálózatok között a dobozka által generáltat. Csatlakoztam rá, visszamásztam az appba, és megmutattam neki, hogy melyik az otthoni net, és mi a jelszava.
Ha esetleg kérne jelszót az eszköz, ha a hálózatához akartok csatlakozni, azt rögtön az indítóképernyőn látjátok, ha képernyőbe van dugva az eszköz. A fenti részen írja a passwordöt, de később ki is lehet kapcsolni. A csatlakozás meglepően gyors volt, azonnal használhatóvá is vált. Illetve valamit még frissített gyorsan, de ez csak egy percbe telt neki. Mint később kiderült, egy gyártói frissítés érkezett rá. Mindig elképedek rajta, ha egy kínai névtelen kütyü frissítést kap a gyártótól.
A hirtelen elém táruló funkcióözön teljesen meglepett. Alább láthatóak a képek, nézzétek át őket, aztán folytatom.
Sorrendben, amiket láthattok: fényképnézegető, a telefon kamerájának élő képe, zenelejátszó, videógaléria, doksikezelő, böngésző, felhővel kapcsolatos cuccok, az applikáció értékelése, firmware frissítése, online rádiózás, átköltöztetett szociális média elérhetőségek, letölthető appok, játékok.
Nos. A fényképnézegető és a videógaléria adja magát, semmi csicsa, teszik a dolgukat. A kép szépen el is fekszik pár másodperc alatt. A telefon kamerájának élő vetítése nem tudom, mire lehet jó, de én csináltam egy afféle infinity mirror hatást. A monitort kameráztam, ahogyan az mutatja a kamera képét, így pedig a másodperc törtrésze alatt rengeteg monitor jelent meg egymásban. A zenelejátszó ugye a monitor vagy tévé audiokimenetére küldi a dolgokat.
Tévénél alapesetben a hangszórókra, de lehet fejhallgatóra, külső csatlakoztatású hangrendszerre, monitornál meg ritkább esetben a beépített hangszóróra, vagy modernebb esetben a hangkimenetre, rossz esetben meg semmi. A doksikezelő egy afféle fájlkezelőként jelenik meg, és a telefon mindenféle-fajta memóriáját átböngészhetjük dokumentumokért, amiket szépen meg is jelenít, és pár tizedmásodperces késleltetéssel szépen görget is a képernyőn.
A böngésző kérdése elsőre nem is biztos, hogy egyértelmű mindenki számára. Böngészőre azért van szükség az eszközön, mert amíg ilyen módban használjuk, az eszköz Wi-Fi hálózatára vagyunk csatlakozva, ergo nincs saját internetünk, a dobozkának van, ezért kell rá böngésző. További módokról majd lejjebb írok. A felhővel kapcsolatos dolgok nem olyan világosak számomra.
Csak mindenféle YouTube, meg Facebook-szerű szocmédiás dologról irkált, meg arról, hogy máshova költöztették, de nem igazán érdekelt így. Az app értékelhető egy másik funkcióból, még kommentálni is lehet, most az egyszer lehet, hogy meg is ejtem. A firmware-t magától frissítette első bekapcsoláskor, ezzel sem volt dolgom. Az online rádiókat világszerte megtalálja, országra bontható, vagy begépeléssel kereshető név, műfaj, meg ilyesmi alapján.
Remekül működik. Utána elérhetőek a szocmédiás dolgok, oda költöztették őket, majd egy kevésbé érdekes rész, ahol letölthetünk játékokat a telefonra, hogy játsszunk az eszközön keresztül. Wii hatást ígért, de nem mertem kipróbálni, hogy ne rontsa el az örömömet. Tapasztaltnak érzem magam, amikor ilyeneket írok.
Alább van még három gomb. A DLNA-hoz nem talált megfelelő appot a telefonomon, azt nem tudtam kipróbálni, de elsősorban nem is az érdekelt, hanem a második, a screen mirroring, azaz képernyőtükrözés. Itt fordul meg egy kicsit a működés. Mivel a telefon képernyőjének tartalmát akarjuk tükrözni külső megjelenítőre, valószínű, hogy nem az applikációt akarjuk kezelni. Ha pedig kilépünk belőle, irányíthatatlanná válik a dobozka.
Azt találták ki tehát, hogy le kell lépnünk a funkció használatához az eszköz Wi-Fi hálózatáról, és a saját netünkre kell csatlakozni, majd az Android Beállítások menüjében megkerestetni a dobozkát, mint vezeték nélküli kijelzőt. Ez így nekem nem működött, nem találtam semmiféle megjelenítőt, és elszomorodtam.
Nézelődtem tovább, eljutottam a beállításokhoz, ahol beállítható az eszköz indítási módja. 3 mód közül választhatunk, egy az, amit a képeken most láttatok, még egy az, hogy alapból képernyőtükrözés módban indul, a harmadik, pedig valami más, amit nem tudtam, hogy mire jó (azt írta, hogy rossz kapcsolat, akadozás esetére kell). Átállítottam tükrözés módra, rögtön újraindult, majd csodák csodájára sikerült a tükrözés, szépen tette a dolgát.
Tekintve, hogy a routerünkön keresztül jön át a megjelenítendő kép, van azért pár tizedmásodpercnyi lag itt is. Lehet, hogy LAN-on ez észrevehetően kisebb lenne, ezt nem próbáltam ki. Helyette viszont elértem életem csúcspontját, ahol zsíros hasam fölött, némi borosta, és két elfertőződött pattanás között hangosan hahotázva állítottam össze a világ legértelmetlenebb működő miniszámítógépét a telefonomból, meg pár eszközből.
Fogtam egy OTG adaptert, meg egy USB elosztót, és rádugtam a billentyűzetem, meg az egerem a telefonomra, a hangrendszerem meg a monitoromba. Lássatok csodát, az egeremmel irányítottam az Androidot, rendesen, magyarul tudtam gépelni, és a telefon szépen bírta táppal a kismillió LED-et, amit ki kellett szolgálnia szuflával.
A legutolsó képen látható ez a csodakombó, sajnos nagyon rossz minőségű a kép, mert a régi táblagépem volt már csak, amivel fényképezni tudtam, az a szegény meg nyilván tisztában van vele, hogy fél méter képátlójú táblagéppel csak a japán turisták fényképeznek, és gondolom nem értette, hogy mit akarok. Ha valaki nem lenne biztos benne, hogy mit ábrázol a monitorom éppen, annak elárulom, hogy Bartos Möstert hallgattam a Bartos Ezerjó készítéséről.
Sajnos így már laggolt a lejátszás, úgyhogy hamar elegem lett belőle, és befejeztem a szociális életet nélkülöző kockulást. Szépen visszadugtam minden eszközt annak megszokott helyére.
Ami a legtöbbeteket érdekelhet, az talán a YouTube. Bejelentkezés, meg mindenféle fiók nélkül is szépen működik, bár kicsit mobilnetes felülete van a programból. Sajnos nagyon gyenge a Wi-Fi jelerőssége a szobámban, és HQ (ránézésre fullHD) módban 20-30 másodpercenként megállt pufferelni a lejátszás. Normális Wi-Fi jel esetén ilyesmi aligha fordulna elő.
Már csak egyetlen fontos dolog van, amit el akartam mondani, ez pedig nem más, mint a fogyasztása. Már csaknem a nevetséges kategóriába esik, megelégszik átlagosan 2-3 watt közötti értékkel. Viszonyításképpen: ha konstans 3 wattal számolok, akkor NAPI 6 órás működés esetén évente kábé 263 forintot fogunk fizetni érte (40 Ft/kWh árral számoltam). Nem rossz, mi?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
