Pentium-evolúció

Pentium III

A Pentium III az Intel 1999-ben bemutatott, 32 bites, x86-os, hatodik generációs, asztali- és hordozható számítógépekbe egyaránt gyártott processzora. A leglátványosabb fejlesztés az SSE utasításkészlet megjelenése volt, ami a multimédiás és 3 dimenziós grafikát használó alkalmazások feldolgozását hivatott gyorsítani. A Pentium III volt az első Intel processzor, ami átlépte az 1 GFLOPS (egymilliárd lebegőpontos számítás per másodperc) álomhatárt.
Ez a széria volt az egyik legsikeresebb a cég addigi történetében, három maggal gyártották (Katmai, Coppermine, Tualatin), és ekkor már ott loholt a nyakukon a veszélyes riválissá fejlődött AMD az első Athlonnal (K7).

Főbb jellemzők: 0,25 mm gyártástechnológia, 450 – 600 MHz, később ez az órajel felment egészen 1400 MHz-re (Tualatin), kilenc és félmillió tranzisztor, hetven új utasítás, amelyek nagymértékben megnövelték a fejlett képalkotási teljesítményt, továbbá a háromdimenziós folyamatos audió- és videoátviteli teljesítményt. L2 gyorsítótára 256 vagy 512 Kb -al rendelkezett. Tokozása az elődtől örökölt Slot–1 volt, némi átalakítással, majd fokozatosan átálltak a Socket 370 tokozásra, úgy, hogy a Katmai processzorok csak Slot–1 -el érkeztek, a Coppermine -ok mindkét foglalattal, míg a Tualatin verziók csak Socket 370 tokozással.

Természetesen a Pentium III termékeiből is készültek alsóbb kategóriás Celeron, valamint felső kategóriás, szerverekbe és munkaállomásokba szánt Xeon jelzésű processzorok. A Pentium III fejlesztéseinek összességéből később kialakult a Pentium 4 jövőképe. A Tualatin mag például nem sokkal később alapjául szolgált egy más irányzatú processzorcsaládhoz, a Pentium M-hez.

Igazi ínyencségként megemlítem, hogy az 1400 MHz -es Tualatin processzor a 2000 MHz -es sebességet is elérte! Speciális szerver alaplapokkal így hihetetlen teljesítményt lehetett kicsikarni a P III -ból, akár 2×2000 MHz et! (például MSI MS 9105 alaplappal)

Windows XP

A 2001-ben megjelent Windows XP-vel a Microsoft egybeolvasztotta az otthoni és üzleti felhasználóknak készített operációs rendszer vonalait, a Windows 2000 alapkód körül egyesítve ezeket. A Windows XP új, feladatalapú, a célokat kielégítő grafikus felhasználói felülettel rendelkezett (Luna). A Start menüt és a keresési megoldást újratervezték, és sok vizuális hatást adtak az operációs rendszerhez.

Mivel az előző verzió, a Windows Me kudarc volt, így a Microsoft döntő lépére határozta el magát: egyesíti a megfelelő multimédia- és játéktámogatással rendelkező Win 95/98/Me -vonulatot, valamint a stabilnak bizonyuló NT/2000-verziót. Maga a név az angol eXPerience szóból származik. (élmény). A Windows XP tényleges célja egy sokrétű, rengeteg megoldásra kiválóan alkalmazható operációs rendszer létrehozása, ami a felhasználók széles tömegének tud a munkájához, illetve szórakozásához megfelelő hátteret biztosítani. Sikerére jellemző, hogy 2006 januárjában több mint 400 millió példányban használták. 2005-ben megjelent a 64 bites verziója is, természetesen a 64 bites processzorok széles körű elterjedésének köszönhetően.

Pentium 4

2000-et írunk. Bill Clinton az USA elnöke, hazánkban véget ér az addigi leghosszabb vasutas sztrájk, és elkezdődik egy új korszak: ekkor indul útjára egy olyan processzor, mely még most is jelen van hétköznapjainkban. Az erre a processzorra épülő PC-k felhasználói számára végre lehetővé válik profi minőségű filmek elkészítése, nagy felbontású videóanyagokat tekinthetnek meg az interneten, valós idejű élőbeszéd- és videokommunikációt folytathatnak, valós időben jeleníthetik meg a háromdimenziós grafikákat, nagy sebességgel és jó minőségi paraméterekkel kódolhatják az MP3 lejátszókra szánt zenei felvételeket, illetve több multimédiás alkalmazást is futtathatnak egy időben, és nem utolsósorban: egyre élethűbb grafikai megvalósítással szembesülhetnek a számítógépes játékiparnak köszönhetően megfelelő grafikus kártya segítségével.

A processzor első változata 42 millió tranzisztort tartalmazott és 0,18 mikron gyártástechnológiával készült. Itt találkozhatunk a Netburst elnevezéssel is, mely valójában a Pentium 4 egymagos architektúra összefoglaló neve, ami nagyjából azt jelenti, hogy a processzor magasabb órajelen egy megváltozott cache struktúrával dolgozik, ami viszont magasabb hőtermeléssel is jár.

Ebben az időben szó volt arról is, hogy hamarosan elérhetővé válik a 10 GHz álomhatár elérése. Mindenki véresre tapsolta a tenyerét, de ez, sajnos, nem valósult meg a felvett áram és a működés következtében keletkezett hőmennyiség miatt, amely így jócskán behatárolta a gyártástechnológiát. Azt meg örömmel elismerte az Intel mérnökcsapata, hogy a folyékony nitrogén – vezetékhálózat kiépítése a Föld bolygón még várat magára. Így a leggyorsabb P4 „csak” 3,8 GHz-en üzemelt, bár lelkes tuning – csapatoknak hála, a már említett folyékony nitrogén-hűtéssel sikerült 8 GHz üzemi frekvenciát is elérni!

Közben új magnevekkel ismerkedhettünk meg: Willamette, Northwood, Prescott, Prescott 2M, Gallatin, Cedar Mill. A foglalatok típusai is sorban követték egymást: Socket 423, Socket 478, majd az új jövevény, az LGA775. Bevezetésre került az SSE2 utasításkészlet, majd a Prescott magtól kezdődően az SSE3. Köztudatba vésődött a Hyper-Threading kifejezés is, mely azt takarta, hogy egy fizikai processzorból két logikai keletkezik, ezzel is növelve a számítási hatékonyságot.
A már korábban tapasztaltaknak megfelelően az első Pentium 4 processzorok nem nagyon tudták felülmúlni a leggyorsabb Pentium III -at (1,13 GHz), és a korábban említett magas energiafogyasztás is megingatta az Intel-hívőket. Az ezt követő időszakban az AMD processzorai alacsonyabb órajelen is hozták a Pentium 4 teljesítményét, sőt, ekkor fordult elő az a korábban elképzelhetetlen helyzet, hogy az AMD-szabványhoz igazodott a Microsoft, a Linux és még a Sun Microsystems is. Ez az Intelt arra kényszerítette, hogy az AMD által kidolgozott 64 bites kiterjesztésnek elkészítsék a saját, klónozott változatát, EM64T néven (64 bites utasításkészlet). Micsoda? Az Intel? Igen, ők. Az AMD egyre jobb, gyorsabb és megbízhatóbb processzorokkal jelent meg a piacon, a játékostársadalom jó része átpártol hozzájuk, sokan már csak azért is, hogy így tiltakozzanak az olykor agresszív piaci politikát alkalmazó óriásvállalat ellen.

Szép lassan eljött az idő és az Intel eldobta a Netburst technológiát, utolsó képviselőjük a Pentium D és a Pentium Extreme Edition voltak. Manapság a gyártósorok a kettő vagy ennél többmagos processzorokra rendezkedtek be, és a jövő is ebbe az irányba mutat. Most már nem fogom a szót szaporítani, hiszen ezek a processzorok talán már mindannyiunk számára eléggé ismerősek, és az egész újabb fejlődési ciklus megérne egy önálló írást. Dióhéjban: Intel Core, Core2, Dual Core, Core i, AMD X2, X3, X4, X6 sorozat. És azért ne feledjük, mindegyik fejlesztés - a professzionális felhasználási területektől eltekintve - ma is a lehető legrészletesebb grafikai megvalósítást hivatott elérni. Mert a legfőbb bevétel - a szerverpiacon, céges megrendeléseken kívül - ebből a szegmensből van, az otthoni felhasználókból és a játékosokból, akik játszani szeretnének, mindig és mindig...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!