Bevezetés: GF116

Ismételten üdvözlök minden kedves Prohardver fórumozót és a külső olvasókat! Ez egyfajta hiánypótló cikk, vagy még inkább egy tartalmas játékteszt lenne a birtokomban lévő GTX550Ti kártyával kapcsolatban. Miért hiánypótló? Vesszőparipám, hogy egy alkatrészt a tudásához mérten kell tesztelni, és nem a nagyobb testvérekhez hasonlítva. Egy processzortesztben sem szokás a Celeron vagy az i3 sorozatot az i7 család bármely tagjával összehasonlítani, mert abból csak egy eredmény születhet: a leendő vásárló száját húzva mindenféle rosszat gondol a vásárolandó termékről. Éppen ezért a játéktesztek alatt elhagytam az „állítsunk mindent totálisan maximumra” elvtől, hiszen akkor elég torz eredményt kaptunk volna. A másik ok, ami miatt nekiláttam gépelni az az volt, hogy kötelezőnek éreztem egy kicsit a GTX550Ti védelmére kelni, annyit bántották szegénykét... :)

Jelen írás előzménye elolvasható itt: Középkategóriás gépek tesztje
és itt: Kiegészítés az előzőhöz

Ebben a két cikkben már említve és tesztelve is lett a kártya, egy Intel G840 és Intel Core i3 2100 processzorral, 1066 és 1333 MHz memóriákkal. Akkor azonban elsősorban az egész számítógép, tehát a CPU és memória is alá lett vetve a kísérletező kedvemnek, most csak és kizárólag a grafikus kártyára koncentrálunk.

Egy kis bevezetésként magáról a GTX550Ti lelkéről: azt már tudjuk mindannyian, hogy a GTX550Ti egy félig-meddig kakukktojás grafikus vezérlő, egy Fermi átdolgozás. Tulajdonképpen a GTS450 (GF106) felturbózott változata GF116-os GPU-val, ami magasabb órajelekre képes, ehhez párosul a 192 bites memóriavezérlő, a 192 darab CUDA mag, 24 ROP és 32 textúrázó egységgel. A memória mérete 1GB GDDR5, alap órajele 67 MHz terhelés nélkül, terhelve effektív 4104 MHz (1025MHz). Maximális fogyasztása 116 Watt, ami miatt igen vonzó a kis fogyasztású gépeket kedvelőknek. Ennek okán elegendő egy darab hattűs PCIE tápcsatlakozó az áramellátásához. Természetesen támogatja a SLI megoldást, a kártya hátulján meg alapvetően DVI és mini HDMI portokat találunk, egyes gyártók azonban még D-Sub-al is felszerelik. A kártya természetesen az alábbi tulajdonságokkal is bír: DirectX11, PhysX, HD videó hardveres lejátszása, HD-audió átvitele HDMI-n keresztül.

Ennél a típusnál is eltérhetnek a gyártók a gyári értékektől, az én esetemben is egy ilyen megoldást találunk, nevezetesen a Gigabyte GV-N550OC–1G grafikus kártyát. A gyári GPU órajel 900/1800MHz, a memória pedig effektív 4104 Mhz-en (1026MHz) ketyeg, ezt a Gigabyte mérnökeinek sikerült feltornázni az impozánsnak tűnő 970/1940MHz-re, memória esetén pedig effektív 4200 MHz-re. Ezzel együtt jár, hogy tovább már nem igazán skálázhatóak az értékek, hiszen eleve egy felturbózott GF116-os GPU-val van dolgunk, melyet a Gigabyte szakembergárdája tovább „húzott”, így azt kijelenthetjük, hogy nem a tuning kedvelők álma a kártya. (bár lehet próbálkozni, akár a gyártó Easy Boost nevű programjával)

Személy szerint a melegedéssel nincs gondom, a tulajdonomban lévő kártya igen dekoratív hűtővel van megáldva, egy 9 cm-es ventilátor kíséretében, melynek fordulatszáma az 1000–2500 között változik. Egy biztos, a ventilátor kiválasztása igen pozitívan sikerült a mérnököknek, ugyanis 60 fokos GPU hőmérsékletig szinte semmit sem hallani, viszont utána a halk susogás átalakul egy kicsit erősebb „mormogásba”, azonban így is sokkal halkabb, mint egyes NV termékek… Bekapcsolás után és alapjáraton a GPU hőmérséklete 35-40 fok között változik, szobahőmérséklettől függően, teljes terhelés alatt pedig, és itt a Battlefield 3, Crysis2, Metro 2033, Rage… stb értendő, az értékek felkúsznak 65-80 fokig. Azonban a terhelés megszűnte után igen hamar, percek alatt visszahűl a kártya, igaz ebben az esetben már csak 41-44 fok körüli értékre. Ami még nagyon szimpatikus, az a terheletlen állapotban lévő GPU kihasználtság, és ventilátor fordulat, ami nagyon jót tesz a fogyasztási értékeknek. Ezek

A kártya igazi hátulütője maga a 192 bites sávszélesség. Miért is van ez? Az Nvidia már egy ideje megpróbálja több vezérlővel kielégíteni a GPU sávszélesség igényeit, így születhettek meg a például 384, 320 és 192 bites vezérlők.

Rendszerint egy-egy memória chip 32 biten csatlakozik a GPU-hoz, így annyi chipre van szükség, mint a memóriavezérlő sávszélessége osztva 32-vel: 128 bit esetén négyre, 192 esetén hatra. Ennek köszönhető az, hogy a kisebbik (192 bites) GTX460-as 768MB-os memóriával került le a gyártósorról annak idején. A mai világban a játékok intenzív fejlődése megköveteli a nagy VRAM meglétét, és így a 768MB kevésnek bizonyulhat egy-egy alkalmazásnál, és természetesen marketing szempontból sem mindegy, hogy a kártya dobozára 768MB van-e írva, vagy 1GB. A GTX550 memóriavezérlője, mint tudjuk, 192 bites, így legjobban a 768MB vagy az 1536MB memória mennyiség passzolna hozzá, de az Nvidiánál úgy gondolták, hogy a nagyobb memória jelen kártyára pakolása felesleges plusz kiadás lenne abban az árszegmensben, ahova ezt a grafikus vezérlőt szánták. Így, bár egyértelműen logikus választás lenne a 768MB, mégis 1GB került a kártyára. A vélelmezhető gondok itt kezdődnek.

Ugyanis köztudott, az 1GB memóriából ténylegesen, legalábbis 192 biten, csak 768MByte érhető el közvetlenül, a többi amolyan „maradék”, és a szánalmas 64 bites hosszon válik a programok számára elérhetővé. (ez a három darab 64 bites memóriablokk miatt van) Több cikkben is szerepelt ez az aggodalom, és számos félelem a magasabb felbontásoktól játékok közben, valamint jó tanácsok sorozata, hogy hogyan is játszunk ezzel a kártyával. Nos, alább úgyis kiderül, mivel minden játékról a képek mellett a videó beállításokról is lesznek képi anyagok, hogy én SOHA nem tapasztaltam semminemű teljesítménycsökkenést, esetleg akadozást, szaggatást egyik játék alatt sem, pedig, mint majd látható lesz, lesznek játékok, melyek igencsak súrolják a grafikus kártya fizikai memóriájának méretét kihasználtság terén. Nem tudom, hogy ez a Gigabyte mérnökeinek köszönhető vagy az Nvidia driver – fejlesztő mérnökeinek, a tény az, hogy szinte a teljes (900MB fölötti) memória igénybevételekor sem tapasztaltam sem látványos, sem halovány visszaesést. Ez teljesen szubjektív kijelentés, remélem, mindenki elhiszi nekem!

Viszont aggodalomra ad okot a kártya beárazása, mely kétségtelenül igen balul sült el, így nem tudott igazán széles vásárlótábort toborozni magának. De most nem húzom az időt a műszaki elemzéssel, ezt már nálam sokkal jobban megírták igen részletesen, ha valakinek kedve van hozzá, akkor elolvashat egy remek tesztet, mely ráadásul "hazai", prohardveres, a link a cikk végén megtalálható.

Minden hátráltató körülmény ellenére én ezt a kártyát választottam, mert a vásárlás idején a GTX460 1GB, a kártya házon belüli ellenfele - más alternatíva híján -, igen drága volt, és nem akartam az egyéb alkatrészeken spórolni, mint például a tápegység vagy a HDD, amit így utólag nagyon nem is bánok! :)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!