Bevezető, Főbb adatok, külső paraméterek

Megérkezett hozzám a HTC One SV is, amely a HTC első olyan 4G/LTE-s telefonja, ami hazánk ilyen típusú hálózatain is működik. A készülék nem kicsi, de nem is egy óriásmobil. Mondhatjuk, hogy a kompakt méretűek közé tartozik, hiszen csupán 4,3"-os kijelzővel rendelkezik, s mindemellett korrekt összeszerelési minőség és anyaghasználat, egyedi forma és színvilág jellemzi. Piros, acélkék és fehér színekben kapható. Hozzám kék színben érkezett.

Nézzük, hogy mutat egy Xperia P mellett:

A gyártó a HTC One S és Desire X közé szánja, de biztos, hogy a kettő között van a helye? Nem esetleg az S felett? Nézzük, hogy szerepelt a mindennapok során.

Nos, amikor kibontottam még nem tudtam mit várjak, így van ezzel mindenki. Nézzük hát a kicsomagolás folyamatát:

A készülék március utolsó hetében érkezett meg hozzám tesztre, szokás szerint a HTC Magyarország jóvoltából. Így épp hogy befejeztem az X+ tesztem, kezdhettem is bele ebbe.

Szoftveresen nem sok újdonságot fogok tudni bemutatni, így több helyen ugyan az lesz írva, ami az X+-ról szóló cikkemben is volt. Nem lustaságból, hanem azért mert minden ugyan az. A felület, a sebesség, az alap- és az extra programok, a kinézet, a skinek. Pár apróságot hozott csak a 4.1.2 a 4.1.1-es Jelly Bean-hez képest, de ez kb. egy bekezdésnyi anyag lesz. Viszont egyelőre, ahogy szoktam, nem a szoftveres, hanem a hardveres résszel kezdem.

Elsőként nézzük a tőlem megszokott kis áttekintő táblázatot, melyben a készülék méreteit, és főbb adatait írom le:

A méreteket megtekintve látjuk, hogy hiába ugyan az a kijelző méret, mégis vastagabb és nagyobb mint az One S. Ennek oka valószínűleg a nagyobb akkumulátor, ami kell is az SLCD többletfogyasztása, valamint a szétszedhető burkolat miatt. Ez többeknél előny, ugyanis sokan nem szeretik az unibody házakat. Ennek ellenére az összeszerelés nagyon példás, nincsenek illesztési hézagok, nincs recsegés-ropogás, még erősebb nyomásra sem.

Nézzük a külsőt részletesebben az előlappal kezdve.

Az általános HTC dizájnt megtörve, az elülső hangszóró ezúttal nem mikro furatos, hanem hagyományos, burkolatba süllyesztett kialakítású, ellenben meglehetősen szépen van kivitelezve. Ezen hangszóró kivágat jobb oldalában van a LED jelzőfény is. Ettől jobbra pedig az előlapi kamera.
Igazság szerint a többi szenzor olyan szinten el van rejtve, hogy nem látszik, így gőzöm sincs róla, hogy hol vannak.
Mert míg az X-eken az üveg alatt látszódott, addig itt bárhogy forgatom, rejtve marad. Ennek az is lehet az oka, hogy nem az üveg alatt, hanem a hangszóró réseiben van integrálva, ahogy a LED fényecske is. A hangszóró alatt a HTC felirat, alatta pedig a kijelző terül el, míg a kijelző alatt a három szokásos sorrendben integrált kapacitív vezérlő gomb.
Az előoldal teljes felületét egyébként Gorilla Glass2-es üveg védi, tehát nem csak a kijelzőt, hanem az egész felületet takarja eme nemes védelem. Az üveg pereme körül pedig egy fém keret fut végig.

Az oldaléleket sorba véve, a felső élen a Jack csatlakozó és a bekapcsoló gomb, a jobb oldali felső harmadán a hangerő gomb, az alsó élen a microUSB és egy mikrofon található. A bal oldalél pedig teljesen üres.

Meglehetősen furcsa volt számomra, ám az újabb készülékeken egyre inkább divatba jön a microUSB alsó élbe való integrálása, véleményem szerint a legkényelmesebb, ha ez valamelyik oldalél felső részén van vagy a felső élen. Persze ez egy szubjektív vélemény, számomra akkor is ez a legelőnytelenebb elhelyezés. A hangerő gombok pont jó helyen vannak, de én talán oldalra tettem volna még a power gombot is, bár itt azért nem egy hatalmas tepsiről van szó, így is kényelmesebb lett volna az elérése. A gombok nyomáspontja, kitapinthatósága egyébként rendben van, nem állnak ki túlságosan, de nem is süllyednek az élek síkja alá.

Az oldal éleknél jól látszik, hogy az üveg körül futó fém keret, a fő keret és a hátlap műanyaga jól elkülönül egymástól, színben és anyagában is. Hiszen ahogy írtam az üveg körül fém, a fő keret egy lakkozott kemény anyag, míg a hátlap polikarbonát.

Maradt a hátlap. Itt legfelül a kamera és a LED vaku található egy ovális, burkolatba süllyesztett fémkeretben. Jó dolog - ellentétben pl. a One X-el - hogy a kamera a burkolat síkja alatt van, így az üveg nem fog karcolódni, ahogy ezt nagyobb testvérein teszi. A hátlap közepén a HTC felirat, alul pedig egy 4G LTE jelzés, a méretes fő hangszóró (itt már mikro furatos) és a Beats Audio logó található, ami fehér színű lévén, hogy én egy acél kék készüléket kaptam.
Ami érdekes, hogy a hangszóró pont egy picit kiemelkedő részen van, így asztalra téve nem hogy javulna (mint. pl az One X vagy Desire X esetében), hanem kifejezetten romlik a hangszóró hangereje, méghozzá nem is kicsit.

Mivel a burkolat ezúttal nem unibody, a készülék hátlapja levehető, az 1800 mAh-s akkumulátor cserélhető. A microSIM és a microSD azonban az akkumulátor eltávolítása nélkül is cserélhető. Így közelebbről szemügyre vehetjük a készüléket a hátlap alatt. Nem kevés felhasználónak egy nagy pozitívum lehet a legnagyobb házon belüli riválissal, az One S-el szemben. Ugyanis sokan vannak, akik ódzkodnak attól, ha az akksi nem kivehető, vagy ha a készülék nem bővíthető.

Ezzel a külső paraméterek végéhez érkeztünk, nézzük a belsőt, a hardvereket. A teszt a következő oldalon a SOC elemzésével folytatódik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!